40 Epilógus

Sziasztoook! Szóval itt az epilógus ami nekem nem tetszik ugyanis mikor ezt írtam úgy voltam vele, hogy ennek a történetnek még egyszer lehet folytatása. Igen terveztem/tervezem, hogy még ebben az évben talán írom a folytatását aminek semmi köze nem lesz az epilógushoz...de addig is ha véletlenül meggondolnám magam akkor tiszta a lelkiismeretem mivel pontot tettem a történet végére..igaz úgy, hogy egy csomó lezáratlan ügy maradt aminek a válaszaira lenne a következő éved, és amire lehet soha nem is kaptok választ.

Holnap a blog új külsőt kap és felkerül egy előzetes,,vagyis az új történetem előzetese szóval örülnék neki ha majd vissza néznétek :) De addig is itt az epilógus és aki valaha is elolvasott egy részt is a történetből az legyen annyira aranyos és dobjon meg egy véleménnyel, hogy tudjam nektek is annyira tetszett ez a történet mint nekem...amúgy én rettentő büszke vagyok ám, mivel életem legesleghosszabb története lett :D wáá..

Abbie Evans-Payne

- Újra tizenhat évesnek érzem magam. - hallom meg Liam hangját én pedig rögtön felpillantok a papíromról amin egy dalszöveg szerepel.
Magam elmosolyodok ahogy keresztszüleimet nézem. Liam hátulról öleli át feleségét Skylert akinek a karjaiban a két éves Nikki foglal helyet. Mindig is irigyeltem az Ő szerelmüket.
Amióta az eszemet tudom mindig így szerették egymást. Pedig Skyler szerint voltak nehéz időszakaik, de arra én nem emlékszem. Pedig mióta emlékszem dolgokra Ők mindig is egy párt alkottak. Talán nyolc éves lehettem mikor megtartották az esküvőt. Én voltam a koszorúslány. Viszont gyerekük sokáig nem voltam ugyanis mindig engem tartottak annak. Hát nem hiába tartom Őket a hivatalos szüleimnek.
 Hiszen Ők neveltek fel. Mindig mellettem voltak és bármikor számíthattam rájuk. Számomra Liam és Skyler a szüleim, csak annyi különbséggel, hogy a nevükön szólítom őket.
És imádom Őket. Minden megadtak nekem amit csak akartam. A tenyerükön hordoztak, pedig nem voltam a saját gyerekük. Nem tudom, hogy mi lenne velem nélkülük.
Olyan élményben volt részem amiken más gyerekek még csak álmodni sem mernének. Öt éves koromban a One Direction volt a világ legfelkapottabb bandája. Liam pedig az egyik koncertjükön felvitt a színpadra és velem énekelt. Harryre, Louisra, Niallre és Zaynre pedig a mai napig úgy tekintek mint a nemlétező bátyáimra. Szinte minden nap találkozok velük, pedig a banda már réges régen feloszlott. De barátok maradtak. Részben azért lett vége ugyanis felnőttek.
Először Zayn vette el Perriet. Majd rá egy évire megszületett az első közös gyerekük Jade. Azóta pedig már a harmadik gyereknél tartanak.
Utána rögtön jött Liam és Skyler. Akik két éve született meg az első közös gyerekük ugyanis én felnőttem. Felnőttem? Tizenhat éves vagyok, de Skyler szerint lassan elköltözök otthonról.
- Bocs édesem, de nem nézel ki tizenhatnak - nevet fel Skyler és egy puszit nyom férje arcára aki felhúzza az orrát.
- Azért érzem magam tizenhatnak ugyanis újra eszembe jutott mikor én jelentkeztem az X-Factorba- csóválja meg a fejét és magához húz majd büszkén megölel.
Hát igen. Sokáig gondolkodtam rajta, hogy mi legyen velem. Az éneklés már gyerekkorom óta az életem része volt és ezt Liamnek köszönhetem. Egy csomószor voltam vele különféle stúdiókba. Ráadásul Skyler szinte az összes One Direction koncertra elvitt. Szerintem tök egyértelmű volt, hogy a keresztapám nyomdokaiba lépek.  - SkySky emlékszel arra mikor azt mondtam, hogy Abbs énekes lesz?
- Igen emlékszem. - bólint a keresztanyám.
- Azt mondtad, hogy ez soha nem fog bekövetkezni mivel nem akarsz még egy énekest a családba - mondja vigyorogva Liam, mire Skyler megforgassa a szemeit. Pedig soha nem mondta, hogy nem szereti ha énekelek.  - És csak, hogy tudd szerintem Nikki is énekes lesz. - veszi ki lányát, Sky karja közül aki boldogan kacagni kezd.
Az emberek szerint Nikki pontosan úgy néz ki mint én mikor kicsi voltam. Lehet. Az biztos, hogy számomra olyan mintha a húgom lenne.
- Szóval itt van a mi kis dalos pacsirtánk - hallok meg egy ismerős hangot majd szembe találom magam Niallel, Louisval, Harryvel és Zaynel.
- Ezt nem hiszem el. Liam Te komolyan elmondtad nekik, hogy ma lesz a meghallgatásom? - fordulok az említett felé aki sajnálkozva pislog felém.
Ez most annyira ciki. Így is sokan bunkón néznek rám a nevem miatt. Azt hiszik, hogy csak Liam hírneve miatt vagyok tehetséges.
- Én csak Theot kísértem el - válaszolja Niall felemelt kezekkel.
 A Theo név hallatán pillangók kelnek életre a hasamba. Theo Horan, vagyis Niall keresztfia aki akkoriban született amikor én. Pár éve találkoztam vele mikor Niall meghívott minket magához Írországba.  Azóta pedig tartsuk a kapcsolatot.
- Hú, de elpirult valaki - röhög fel Harry én pedig csúnyán ránézek.
- Abbie Horan....cuki - teszi hozzá Louis vigyorogva.
- Az X-Factor fő szenzációi - mondja Zayn.
Istenem. Komolyan ha nem lennének úgy kéne őket kitalálni. Hiába felnőttek és családjaik vannak még mindig ugyan olyan gyerekes a felfogásuk.
- Idő van - szól egy statiszta én pedig összerezzenek. Ijedten pislogok Liamre és Skylerre akik mikor ez meglássák, rögtön magukhoz húznak és szorosan megölelnek.
- Sikerülni fog - biztat Sky mosolyogva.
- Ügyes vagy - bólint Liam és megpuszilja az arcom.
Kissé remegő lábakkal indulok fel a lépcsőn majd indulok meg a színpad közepe felé és fordulok a zsűri felé. Ez az álmom. Mindig is énekelni szerettem volna úgy mint a keresztapám.
- Üdv Abbie Evans-Payne vagyok és a One Directiontől szeretném elénekelni a They Don't Know Abous Us-t - mondom a mikrofonomba és meghallom az ismerős dallamot.
És, hogy miért pont ez a dal? Mert a keresztszüleimnek rettentő sokat jelent. Skyler mesélte, hogy ezt a dalt még Liam írta neki. És én voltam a világon a második akinek elénekelte. Azóta pedig tudom fejből a szöveget ugyanis a kedvenc dalom. Mivel Skylerről és Liamről szól...vagyis a családomról.