27

Megérkezett a friss rész és szintén Liam szemszögéből viszont ebben már szerepel a többi srác is :) hát a rész eléggé olyan érdekes lett szóval ne nézzetek bolondnak meg ilyenek xD néha vannak túl jó napjaim és akkor ilyen részek születnek xD köszönöm a komikat ..

Liam Payne

- Gyere Szöszi megmutatom hol találod - fogom meg Abbie kezét, hogy tudjam megmutatni neki az illem helységet. A kislány szó nélkül követ, de egy percre sem engedi el a kezemet. Tudom fél. Erre már akkor rájöttem mikor elmentünk érte az ovija elé legelőször. Rögtön megfogta az én kezemet és Skylerét is. És jól csinálja mert így legalább nem tud az útra futni meg ilyenek ugyanis biztonságban van.
Nicola szerintem próbálta úgy nevelni a lányát mint nagyapa tette. Vagyis biztonságosan. De azért remélem nem örökölte az anyja természetét mert akkor nekem végem van. Szerettem a nővéremet, csak nem szeretnék rá emlékezni. Pont ezért nem szeretném ha a keresztlányom emlékeztetne Nicolára vagy Natere. Már az is elég, hogy Skylert látom benne. Viszont a szemei azok határozottan az enyémek. Abbie tényleg egy keverék. Csak nem a szüleire hasonlít hanem a keresztszüleire.
Sajnálom, hogy nem tölthettem vele több időt, ugyanis Ő pont akkor született amikor én jelentkeztem az X-Factorba. Viszont azt soha nem fogom elfelejteni, hogy az én nevem volt az első amit kimondott. Istenem mennyire büszke voltam magamra, Skylert pedig majd megölte a féltékenység.
Lehet, hogy az én nevemet mondta ki először, de több jelentős pillanatánál nem voltam mellette. Pedig mint keresztapja kötelességem lett volna szinte minden nap látnom. És én mit csináltam? Csak Karácsonykor toltam haza a képemet Wolverhamptonba pár napra. Akkor is csak a szobámba voltam és alig vártam, hogy mehessek vissza Londonba. Csodálom, hogy Abbie ennek ellenére ennyire szeret engem. Szerintem ez Nicola és Nate érdeme.
A nagy családunknak egy csapásra vége lett. Pont ettől félt Nate mikor megtudta, hogy összejöttem a kishúgával. Mindig azt hajtogatta, hogy mi lesz akkor ha véletlenül szakítunk. Mi lett? Hát ez lett. Mind ketten elhagytuk a családunkat és saját életet éltünk a régit pedig elfelejtettük.
Ha tehetném visszafordítanék mindent. Én nem bánom azt, hogy összejöttem Skylerral mivel tényleg szerettem. Csak azt sajnálom mikor engedtem Őt elveszíteni. Még most is boldogok lehetnénk és talán még Nicola és Nate is mindig élne.
Szörnyen érzem magam a haláluk miatt. Több mint fél éve nem találkoztam velük ugyanis megharagudtam rájuk amiért nem akarták azt, hogy Christin magammal hozzam. Veszekedve váltam el Tőlük és inkább Christint választottam helyettük. Pont ugyan olyan szar érzés mint mikor a nagyapámat elveszítettem. Tőle sem tudtam bocsánatot kérni és most tőlük sem tudok.
Pedig rettentően hiányoznak. Most már tényleg csak Abbie maradt a számomra. Ezért is akarok neki mindent megadni. De legfőbb azt akarom, hogy tudja mennyire szeretem és, hogy rám örökké számíthat. Tökéletes életet akarok neki ahol mindent megkaphat és semmitől nem kell szenvednie.

Kinyitom az ajtót, hogy tudjon bemenni, de Abbie meg sem mozdul. Csak szorítja a kezemet és az ajtót bámulja.
- Abbie azt mondtad, hogy pisilned kell - emlékeztetem és a helységben még a villanyt is felnyitom, hogy csak a dolgát kelljen elintéznie. De még mindig semmi. Szótlanul áll és olyan mintha földbe gyökerezett volna a lába. Mi ütött belé? Letérdelek elé és magam felé fordítom. - Nem fog bekapni a vécé ha attól tartasz...- mosolyodok el a hülye beköpésemen. Azonban Ő nem nevet velem. Kifésülök egy kósza hajszálat arcocskájából miközben Ő csak pislog és egyik lábáról a másikra áll. Furán viselkedik és ez megrémiszt.
- Ne nevess ki de...- hirtelen elharapja a mondatot és nem folytassa  tovább. Oké ennyi volt. Én komolyan féltem őt. Eddig úgy ismertem meg mint egy energiabombát. Most meg majd összecsinálja magát előttem. Kiugrok az ablakon ha fél tőlem.
- Miért nevetnélek ki? A keresztapád vagyok Abbs! - mondom komoran és magamhoz húzom, hogy tudjam megölelni aztán Ő tol el magától.
- Nem tudok magam pisilni - nyögi ki végül és a szemeim közé néz. Félelmetes, hogy mennyire hasonlít a tekintetünk. De az arca többi része mégis Skylerhez hasonlít.
Várjunk csak mit mondott? Nem tud maga pisilni? Ezt, hogy értette? Én ezt nem értem. Könyörgöm most kell először vigyáznom egy kisgyerekre. Ne várjanak tőlem csodát. De a négyéveseknek nem kellene már maguk pisilniuk? Én úgy emlékszem, hogy tudtam. Akkor Ő miért nem tud?
- Ez mit is takar pontosan? - nevetek fel kényszerből miközben a hajamba túrok.
Komolyan nem tudom, hogy most mégis mit kéne tennem. Abbie megcsóválja a fejét. Tudom rossz apa lenne belőlem. De csak húsz éves vagyok! Amúgy se tervezek közeljövőben saját gyereket. Elég lesz nekem Őt felnevelnem az én életem mellett.
- Segíts pisilniiiiiii!!! - kezd el toporzékolni hisztizve.
- Oké, oké - emelem fel a kezem majd közelebb mászok hozzá és kissé remegő kezekkel húzom feljebb a pulcsiját, hogy tudjam kigombolni a nadrágján lévő gombot. Az ember azt hinné, hogy könnyű kigombolni egy gombot. Persze szerintem ezt csak én hittem.
De Abbie nadrágján valami biztonságos gomb volt mivel még öt perc múlva is azzal szarakodtam. Az ügyetlenségemet arra fogtam, hogy remegnek a kezeim. De a valóság az volt, hogy nem tudtam elbánni egy kisgyerek nadrágján lévő gombbal. Ciki. Még jó, hogy senki nem lássa a szenvedésemet.
Nagy izzadsággal és szenvedéssel végül célba értem és végre ki tudtam gombolni Abbie nadrágját. Az biztos, hogy ezt a nadrágot többet nem fogja hordani amikor velem lesz. Komolyan megizzadtam, de rendesen.
- Liam nem szégyenled magad? - hallom meg a hátam mögött Louis hangját. Rögtön hátra kapom a fejem és ránézek a haveromra aki a falnak támaszkodva áll és onnan néz le rám. Miért kellene szégyenlenem magam? Azért mert segítettem levetkőzni a keresztlányomnak? - Ugye nem akarsz egy kislányt megerőszakolni? - folytassa tovább.
- Vigyázz a szádra Louis - mondom keményen majd felállok a szőnyegről, de Abbie ismét elkapja a kezem. Mit felejtettem el? - Mi történt hercegnőm? - hajolok le hozzá ismét Ő pedig a fülemhez hajol. Szégyenlős Louis előtt. Asszem ideje lenne lassan elmagyaráznom neki, hogy ettől a négy majomtól nem kell félnie.
- Bejössz velem? - suttogja és a vécé felé bök.
Vissza szívom amit az előbb mondtam. Van olyan, hogy valaki fél a pisiléstől. És az a valaki a tulajdon keresztlányom. Az én vérem! Oh basszus. Van ilyen. Valaki a kanalaktól fél, valaki meg a vécéktől.
- Hát persze - mosolyodok el és ismét kinyitom a helység ajtaját, de Abbie megint nem jön velem. Ismét lenézek rá, miközben Ő komoran szemezget Louis-val.
- Mond meg a fura hajú fiúnak, hogy ne leskelődjön - bök a haverom felé aki felháborodva kulcsolja össze a kezeit a melle alatt. Fura hajú? Igen, Louisnak tényleg fura a haja.
- Nem tudom, hogy ki vagy, de ha még egyszer leszólod a tökéletes sérómat, az egyik megkezdett répámat felszúrom a popsidba. - fenyegeti meg Louis én pedig az Ég felé emelem a pillantásomat, miközben Abbie kiölti Lou felé a nyelvét.
Ezt nem hiszem el. Egy huszonkét éves srác komolyan képes összeveszni egy négyévessel? Hova fajul ez a világ?
- Csak, hogy tudd Ő a keresztlányom Abbie - világosítom fel barátomat.
- Az előbb Hercegnőnek szólítottad. - mondja Louis és még mindig a kislányt nézegeti.
- Ezt ugye te sem gondoltad komolyan, hogy összeveszel egy négyévessel? - kérdezem idegesen. Komolyan ez hülyeség.
Megszorítom Abbs kezét majd egy határozott mozdulattal behúzom a mosdóba, hogy végre tudja elvégezni a dolgát. És végre sikerül neki. Kicsit sem zavartatja magát. hogy egy srác is jelen van vele. Nem szerintem örül neki.
Mikor végez ismét nekem kell felöltöztetnem és ismét nagyot bénázok. Szóval olyan negyed órát a mosdóban szerencsétlenkedünk. Aztán ismét a karjaim közé kapom és úgy megyek le vele a földszintre ahol a srácok vannak.
Mind a négyen a kanapén foglalnak helyet és bőszen beszélgetnek valamiről. Igazából már rég nem lakunk együtt és a villát is csak azért tartottuk meg mert itt nyugisan tudunk beszélgetni ha úgy adódik. Mint például ma. Közeleg a turné és hosszú hónapokra el kell mennünk otthonról. Ezt pedig muszáj megszervezni.
Belépek a helységbe és mint a négy srác felém fordul. Louis valamit motyog az orra alatt azonban a maradék három srác rögtön felugrik és felém közelítenek. Harry egy ügyes mozdulattal kiveszi a kezeim közül Abbiet és csillogó tekintettel figyeli a kislányt.
- Ki ez a tündéri kislány? - kérdezi Hazza miközben Abbs arcát csipkedi vidáman. Abbie csak kuncog. Niall az apró kezeivel játszik, míg Zayn a lábát fogdossa. Szegény keresztlányom.
- Ő a One Direction hatodik tagja - mondom vigyorogva és kényelmesen leülök a kanapéra pontosan Louis mellé miközben a lábaimat barátom combjaira teszem és úgy nyújtózkodok egyet. Még jó, hogy ennyire jó összhangban vagyunk. - Jobb ha hozzá szoktok, hogy mostantól egy csaj is lesz velünk.
- Te vagy Abbie - bök Niall a szőke hajú kislányra aki csak bólogat. - Rögtön sejtettem. A szemei tiszta Liam. - teszi még hozzá.
- Ez azt jelenti, hogy végleg nálad marad? - fordul felém Harry és boldogan simogatja Abbs haját.
Erre a kérdésére egy kissé elszomorodok. Jó lenne ha mindig mellettem maradhatna, de nem lehet. Skyler is a gyámja.
- Nem. Skyler is a gyámja és úgy egyeztünk meg, hogy felváltva vigyázunk Rá - magyarázom egyszerűen.
- De azért gondolom sokat lesz nálad - pillant felém Zayn és kiveszi Harry kezéből Abbiet aki hagyja, hogy azt csináljanak vele amit csak akarna. - Annyira jót Őt ölelgetni. - húzza magához apró testét és szorosan megöleli.
- Aucs bök az arcod - szisszen fel Abbie és eltolja Zayn arcát. Erre a kijelentésére felnevetünk. Hát Zaynek tényleg elég nagy szőrzet van a képén. Mondtuk már neki, hogy szabaduljon meg tőle mivel tök öregnek néz ki vele, de hajthatatlan.
Zayn szomorúan elhúzza a száját, de a következő pillanatban elkezdi puszilgatni Abbie arcát aki elkezd sikítani. Én vagyok az aki véget vet a kínázásának és elveszem Zayntől.
- Ideje elbúcsúzni Abbs mivel késő van - mondom és elindulok az ajtó felé. A srácok persze követnek és nem nagyon akarják elengedni Abbiet.
De nincs mit tenni. Késő van neki pedig aludnia kell és nekem még haza kell vezetnem. És még ott van Christin is.
Szar. Ő nem is tudja, hogy viszem magammal haza. Hogy fog Abbiehez viszonyulni? Remélem, hogy jól kifognak jönni egymással. Nem akarom azt, hogy Abbie azt érezze, hogy nem szeretik...