39

Olyan fura azt írni, hogy már csak az epilógus van hátra :/ Életem leghosszabb története holnap véget ér ...brühühüü...gondolkoztam rajta, hogy ma felteszem az epilógust is..de nem..nem akarom h olyan hamar vége legyen...meg aztán az új törimet nem fogom tudni naponta hozni :S azért remélem, hogy ez a fejezet elnyeri a tetszéseteket :D

Skyler Evans

- Na jó mi ez az egész? - fordulok Harry és Louis páros felé akik pontosan Liam régi iskolája előtt állnak meg.
Az hagyján, hogy Zayn, Niall és Honor elhoznak Wolverhamptonba mivel, Niall és Zayn meg szeretnék nézni a régi otthonomat és szerintük ez tökéletes hely a vakációzásra. És mivel Niall és Honor az utóbbi időben úgy összemelegedtek, rászedtek engem is, hogy jöjjek el velük.
De az már kicsit sem tetszik, hogy olyan helyekre hoznak el ami számomra eléggé sokat jelentenek. Hisz mégis csak majdnem itt csattant el az első csókom Liammel. Ha akkor Micky nem zavar közbe akkor a zeneterembe csókolóztam volna először Liammel miután elénekelte a nekem írt dalt. Istenem milyen tökéletes pillanat volt és milyen büszke voltam magamra, hogy álmaim pasija írt nekem egy dalt. Elsírtam magam és nem hittem el, hogy velem történik meg.
Mennyire szerelmes voltam Liambe. És azóta is ugyan úgy érzek iránta. Igen, kérdezhetitek, hogy akkor miért nem jöttem össze már vele, hisz újra szingli, dobta Chrsitint ráadásul azt is tudom, hogy szerelmes belém.
Nem értem magamat. Lefeküdtem vele amit nem bántam meg és rögtön másnap mikor felébredtem Liam bocsánatot kért mindenért és azt akarta, hogy kezdjük újra ugyanis még mindig szeret. Én pedig azt mondtam neki, hogy nem bízok benne és, hogy csak akkor jövök újra össze vele ha a régi önmaga lesz.
Azóta pedig nem beszéltem vele. Lehet, hogy megsértődött rám, de nem érdekel.
Még egyszer nem akarok csalódni benne. Ha annyira szeret mint ahogy mondja magát hát akkor harcoljon értem és bizonyítsa be az érzéseit. Én várok Rá. De akkor tegyen is azért, hogy újra bízzak benne.
Van egy olyan érzésem, hogy ez az egész Wolverhamptonos kirándulás is az Ő ötletéből pattant ki. A fiúk azt állítják, hogy Liam nincs velük ugyanis Abbievel maradt Londonba. Lehet igazuk van. Nem tudom. Nekem bűzlik ez az egész.
- Parancsolsz? - kérdezi intelligensen Louis miközben kinyissa nekem az autó ajtaját. Utálom ha valaki hülyét mutat előttem. Louis és Harry miért pont ide hoztak ? Csak nekem gyanús.
- Miért pont ide hoztatok? - teszem derekamra a kezem és felhúzom a szemöldökömet.
Louis és Harry egymásra néznek, de nem szólnak rögtön.  Hazudni fognak. Látom a szemeikben. Erről ennyit.
- Mert Abbie beszorult az egyik terembe mikor Honor elhozta Őt ide, hogy megmutassa neki hova járt a keresztapja suliba. - válaszolja végül Harry és karon ragad majd elkezd befele húzni az iskolába.
Ez fura mivel én úgy tudtam, hogy Abbie Liammel van Londonba. Akkor most még sincs ott? Ezek valamit terveznek amiről én nem tudok. És mindennek köze van Liamhez.  Amúgy is ha Abbie beszorult volna valahova akkor Honor engem hívott volna fel és nem ezt a két lükét.De nem fogom elvenni a kedvüket. Játszom előttük a hülyét addig amíg tudom.
Az iskola folyosóján csend uralkodik amiből azt vonom le, hogy tanítás van. Akaratom ellenére is mosolyognom kell mikor vissza gondolok a négy éve történt dolgokra. Akkor Liam pont ugyan így húzott maga után mint most Harry. Mennyire féltem, hogy lebukok ha valaki meglát egy fiú intézetbe. Egy csomó diák utánam fordult mivel szenzáció volt, hogy egy csaj van az iskolában. De Liamet nem érdekelte. Csak húzott maga után egészen a zeneteremig, hogy tudja elénekelni nekem a dalt amit nekem írt.
Viszont Harry most pont ugyan azon az úton visz. Sőt még ugyan annál a kopottas ajtónál is áll meg ahol négy éve voltam.
- Menny be! És eszedbe se jusson megfordulni - parancsolja Louis.
Értetlenül pislogok felé és esélyem sincs elmenni ugyanis Harry és Louis szó szerint benyomnak a zeneterembe majd rám csukják az ajtót.
Kicsit sem lepődök meg rajta mikor a zongora mellett meglátom Liamet. Valahogy sejtettem, hogy ebben az egész dologban neki a keze van. Kedvesen mosolyog rám, de valamiért engem nem hat meg.
Félek az érzéseimtől. Nem akarok újra csalódni. Egyszer már tönkre tett, még egyszer nem lennék képes felállni és tovább lépni. Ahhoz már túlságosan szeretem. Nem értem magamat. Négy éve arról álmodoztam, hogy kaphassam Őt vissza. És most az álmom valóra válhatna én pedig mégsem engedek.
- Liam mi folyik itt? - vonom rögtön kérdőre Ő pedig megindul felém. Szerintem sejti, hogy akár melyik percben elmehetek. Ha annyira akar Tőlem valamit akkor harcolni fog értem és nem fogja érdekelni, hogy visszautasítom. Én csak annyit akarok, hogy tudjam azt, hogy nem törné még egyszer össze a szívemet. - Harry és Louis azt mondta, hogy Abbie beszorult a zene terembe. De ezek szerint hazudtak mivel Te vagy csak itt. - mondom és sarkon akarok fordulni azonban Ő elkapja a karomat és vissza húz majd ügyesen kulcsra zárja az ajtót.
Ezt most komolyan megcsinálta? Bezárta az ajtót. Akkor tényleg nagyon fontos vagyok a számára.
- Addig nem mész el innen míg nem mutattam meg amit akarok. - csóválja meg a fejét és a zongora felé húz ahova ügyesen lenyom, végül pedig Ő is leül mellém és a billentyűzetre teszi az ujjait.
Ugyan úgy ülünk mint régen. Akkor is ugyan így ült mellettem és ugyan ilyen aranyosan nézett rám. Istenem. Ez annyira aranyos Tőle, hogy próbál úgy viselkedni mint régen. Ez is azt bizonyítja, hogy tényleg képes lenne értem megváltozni és, hogy bánja a múltat.
Lassan kezd el zongorázni az én szívem pedig a torkomba dobog mikor meghallom az ismerős dallamot. Azt a dalt játssza amit négy éve nekem írt. Csak most már annyi különbséggel, hogy hangja mélyebb az érzései pedig erősebbek ugyanis miközben énekel a szemem közé néz és próbálja megmutatni az igazi érzéseit. A tudtomra akarja adni, hogy mennyire szeret és, hogy mennyire sajnálja az elmúlt négy évet.
Ráadásul a dalt hivatalosan is befejezte ami tökéletesen rólunk szól. Soha nem hittem volna, hogy egyszer még viszont fogom hallani Tőle. Sőt azt hittem, hogy elfelejtette.
De nem. Újra megcsinálta ugyan azt amit régen. Ugyan úgy elhívott a kedvenc helyére és ugyan úgy szerenádot ad csak nekem.
Tök egyértelmű, hogy elsírom magam. Legszívesebben felpofoznám magam amiért kételkedtem benne. Tényleg komolyan mondta, a lakásomba azt, hogy szeret és, hogy újra akarja kezdeni. Ezek után elhiszem neki. Hisz pont ezért hívott ide. Azt akarta a tudtomra adni, hogy bízhatok benne.
A dalnak lassan vége lesz és mikor ez megtörténik Liam izgatottan néz felém. Mikor észre veszi, hogy sírok elmosolyodik és egy határozott mozdulattal letörli a könnyeimet az arcomról. Szokás szerint libabőrös leszek mikor a keze hozzá ér az arcomhoz.
- Annyira utállak - szólalok meg az Ő arca pedig elkomorodik.
Nem bírom ki és elnevetem magam majd tenyerembe fogom az arcát és úgy húzom magamhoz, hogy tudjam megcsókolni. Liam először nem mer vissza csókolni, de mikor rájön arra, hogy eszem ágában sincs elhúzódni visszacsókol a kezeit pedig a derekamra teszi és úgy húz magához. Levegőhiány miatt vállunk el, de akkor is csak annyira, hogy az orrunk össze érjen. Szemeivel engem méreget, miközben én az arcában gyönyörködöm. Már annyira hiányzott a csókja, az érintése. Olyan mintha újra tizenhat éves lennék.
- Most akkor tényleg utálsz? - szólal meg. Felkuncogok és ismét megcsókolom. Liam egy ügyes mozdulattal az ölébe húz és úgy csókolózunk tovább.
- Igen utálom azt, hogy ennyire szeretlek - suttogom az ajkaiba.
Liam elhúzódik Tőlem és a szemem közé néz. Csak néz szótlanul. Nem tudom, hogy min gondolkozik, de tudni akarom.
- Akkor ez most azt jelenti, hogy újra bízol bennem? - kérdez csendesen.
Bízok benne, de azért még mindig eszembe van a négy éve történt dolgok. Azt azért nem tudom annyira könnyen elfelejteni akár mennyire is szeretem. Viszont nem szeretném megbántani.
- Igen bízok benned és remélem, hogy mind ketten tanultunk a múltból - sóhajtok fel. Liam megölel és a nyakamba fúrja a fejét.
- Soha nem foglak letagadni és mindig mindenhol Te leszel az első a számomra - mondja én pedig megsimogatom az arcát. Tudom, hogy komolyan gondolja ugyanis még egyszer nem akar elveszíteni úgy ahogy én sem Őt. - Életem legborzalmasabb négy éve volt. Számomra Te vagy a tökéletes lány és senki nem tud téged utánozni. Szeretlek SkySky. Örökké.
- Én is szeretlek...sőt én mindig is szerettelek - nevetek fel Ő pedig megcsókol és többet egyikünk sem szól semmit.
Csak élvezzük egymás társaságát a zongora mellett és egyikünk sem akarja elengedni a másikat. Újra együtt lehetünk és még egyszer a múlt nem fog megtörténni ugyanis tanultunk belőle.
- Újra a barátnőm vagy? - kérdezi izgatottan mikor úgy gondoljuk, hogy ideje vissza menni a többiekhez.
- Én úgy emlékszem, hogy soha nem szakítottunk - mondom és megfogom a kezét. Az ujjaink összekulcsolódnak és úgy hagyjuk el a zenetermet.
Régen nem sikerült itt csókolóznunk, viszont most igen. Ez a hely hivatalosan is a közös helyünk lett.
Boldogan hagyjuk el az iskolát azonban mikor átlépjük a kaput megpillantsuk Harryt, Louist és Abbiet. A két fiú boldogan elkezd tapsolni mikor meglássák, hogy kézen fogva megyünk. Abbie pedig boldogan kezd el rohanni felénk.
Liammel egyszerre térdelünk le a földre, Abbs pedig boldogan ugrik a nyakunkba és ölel meg minket.
- Mostantól hivatalosan is egy nagy család vagyunk? - enged el minket és hol rám, hol pedig Liamre néz. Liam egy határozott mozdulattal a karjai közé kapja majd feláll, és a másik szabad kezével pedig engem is magához húz és bele puszil a hajamba, pont úgy ahogy az előbb Abbiébe is.
- Örökre - bólintok egyszerre Liammel és úgy állunk hárman összeölelkezve...