40 Epilógus

Sziasztoook! Szóval itt az epilógus ami nekem nem tetszik ugyanis mikor ezt írtam úgy voltam vele, hogy ennek a történetnek még egyszer lehet folytatása. Igen terveztem/tervezem, hogy még ebben az évben talán írom a folytatását aminek semmi köze nem lesz az epilógushoz...de addig is ha véletlenül meggondolnám magam akkor tiszta a lelkiismeretem mivel pontot tettem a történet végére..igaz úgy, hogy egy csomó lezáratlan ügy maradt aminek a válaszaira lenne a következő éved, és amire lehet soha nem is kaptok választ.

Holnap a blog új külsőt kap és felkerül egy előzetes,,vagyis az új történetem előzetese szóval örülnék neki ha majd vissza néznétek :) De addig is itt az epilógus és aki valaha is elolvasott egy részt is a történetből az legyen annyira aranyos és dobjon meg egy véleménnyel, hogy tudjam nektek is annyira tetszett ez a történet mint nekem...amúgy én rettentő büszke vagyok ám, mivel életem legesleghosszabb története lett :D wáá..

Abbie Evans-Payne

- Újra tizenhat évesnek érzem magam. - hallom meg Liam hangját én pedig rögtön felpillantok a papíromról amin egy dalszöveg szerepel.
Magam elmosolyodok ahogy keresztszüleimet nézem. Liam hátulról öleli át feleségét Skylert akinek a karjaiban a két éves Nikki foglal helyet. Mindig is irigyeltem az Ő szerelmüket.
Amióta az eszemet tudom mindig így szerették egymást. Pedig Skyler szerint voltak nehéz időszakaik, de arra én nem emlékszem. Pedig mióta emlékszem dolgokra Ők mindig is egy párt alkottak. Talán nyolc éves lehettem mikor megtartották az esküvőt. Én voltam a koszorúslány. Viszont gyerekük sokáig nem voltam ugyanis mindig engem tartottak annak. Hát nem hiába tartom Őket a hivatalos szüleimnek.
 Hiszen Ők neveltek fel. Mindig mellettem voltak és bármikor számíthattam rájuk. Számomra Liam és Skyler a szüleim, csak annyi különbséggel, hogy a nevükön szólítom őket.
És imádom Őket. Minden megadtak nekem amit csak akartam. A tenyerükön hordoztak, pedig nem voltam a saját gyerekük. Nem tudom, hogy mi lenne velem nélkülük.
Olyan élményben volt részem amiken más gyerekek még csak álmodni sem mernének. Öt éves koromban a One Direction volt a világ legfelkapottabb bandája. Liam pedig az egyik koncertjükön felvitt a színpadra és velem énekelt. Harryre, Louisra, Niallre és Zaynre pedig a mai napig úgy tekintek mint a nemlétező bátyáimra. Szinte minden nap találkozok velük, pedig a banda már réges régen feloszlott. De barátok maradtak. Részben azért lett vége ugyanis felnőttek.
Először Zayn vette el Perriet. Majd rá egy évire megszületett az első közös gyerekük Jade. Azóta pedig már a harmadik gyereknél tartanak.
Utána rögtön jött Liam és Skyler. Akik két éve született meg az első közös gyerekük ugyanis én felnőttem. Felnőttem? Tizenhat éves vagyok, de Skyler szerint lassan elköltözök otthonról.
- Bocs édesem, de nem nézel ki tizenhatnak - nevet fel Skyler és egy puszit nyom férje arcára aki felhúzza az orrát.
- Azért érzem magam tizenhatnak ugyanis újra eszembe jutott mikor én jelentkeztem az X-Factorba- csóválja meg a fejét és magához húz majd büszkén megölel.
Hát igen. Sokáig gondolkodtam rajta, hogy mi legyen velem. Az éneklés már gyerekkorom óta az életem része volt és ezt Liamnek köszönhetem. Egy csomószor voltam vele különféle stúdiókba. Ráadásul Skyler szinte az összes One Direction koncertra elvitt. Szerintem tök egyértelmű volt, hogy a keresztapám nyomdokaiba lépek.  - SkySky emlékszel arra mikor azt mondtam, hogy Abbs énekes lesz?
- Igen emlékszem. - bólint a keresztanyám.
- Azt mondtad, hogy ez soha nem fog bekövetkezni mivel nem akarsz még egy énekest a családba - mondja vigyorogva Liam, mire Skyler megforgassa a szemeit. Pedig soha nem mondta, hogy nem szereti ha énekelek.  - És csak, hogy tudd szerintem Nikki is énekes lesz. - veszi ki lányát, Sky karja közül aki boldogan kacagni kezd.
Az emberek szerint Nikki pontosan úgy néz ki mint én mikor kicsi voltam. Lehet. Az biztos, hogy számomra olyan mintha a húgom lenne.
- Szóval itt van a mi kis dalos pacsirtánk - hallok meg egy ismerős hangot majd szembe találom magam Niallel, Louisval, Harryvel és Zaynel.
- Ezt nem hiszem el. Liam Te komolyan elmondtad nekik, hogy ma lesz a meghallgatásom? - fordulok az említett felé aki sajnálkozva pislog felém.
Ez most annyira ciki. Így is sokan bunkón néznek rám a nevem miatt. Azt hiszik, hogy csak Liam hírneve miatt vagyok tehetséges.
- Én csak Theot kísértem el - válaszolja Niall felemelt kezekkel.
 A Theo név hallatán pillangók kelnek életre a hasamba. Theo Horan, vagyis Niall keresztfia aki akkoriban született amikor én. Pár éve találkoztam vele mikor Niall meghívott minket magához Írországba.  Azóta pedig tartsuk a kapcsolatot.
- Hú, de elpirult valaki - röhög fel Harry én pedig csúnyán ránézek.
- Abbie Horan....cuki - teszi hozzá Louis vigyorogva.
- Az X-Factor fő szenzációi - mondja Zayn.
Istenem. Komolyan ha nem lennének úgy kéne őket kitalálni. Hiába felnőttek és családjaik vannak még mindig ugyan olyan gyerekes a felfogásuk.
- Idő van - szól egy statiszta én pedig összerezzenek. Ijedten pislogok Liamre és Skylerre akik mikor ez meglássák, rögtön magukhoz húznak és szorosan megölelnek.
- Sikerülni fog - biztat Sky mosolyogva.
- Ügyes vagy - bólint Liam és megpuszilja az arcom.
Kissé remegő lábakkal indulok fel a lépcsőn majd indulok meg a színpad közepe felé és fordulok a zsűri felé. Ez az álmom. Mindig is énekelni szerettem volna úgy mint a keresztapám.
- Üdv Abbie Evans-Payne vagyok és a One Directiontől szeretném elénekelni a They Don't Know Abous Us-t - mondom a mikrofonomba és meghallom az ismerős dallamot.
És, hogy miért pont ez a dal? Mert a keresztszüleimnek rettentő sokat jelent. Skyler mesélte, hogy ezt a dalt még Liam írta neki. És én voltam a világon a második akinek elénekelte. Azóta pedig tudom fejből a szöveget ugyanis a kedvenc dalom. Mivel Skylerről és Liamről szól...vagyis a családomról.

39

Olyan fura azt írni, hogy már csak az epilógus van hátra :/ Életem leghosszabb története holnap véget ér ...brühühüü...gondolkoztam rajta, hogy ma felteszem az epilógust is..de nem..nem akarom h olyan hamar vége legyen...meg aztán az új törimet nem fogom tudni naponta hozni :S azért remélem, hogy ez a fejezet elnyeri a tetszéseteket :D

Skyler Evans

- Na jó mi ez az egész? - fordulok Harry és Louis páros felé akik pontosan Liam régi iskolája előtt állnak meg.
Az hagyján, hogy Zayn, Niall és Honor elhoznak Wolverhamptonba mivel, Niall és Zayn meg szeretnék nézni a régi otthonomat és szerintük ez tökéletes hely a vakációzásra. És mivel Niall és Honor az utóbbi időben úgy összemelegedtek, rászedtek engem is, hogy jöjjek el velük.
De az már kicsit sem tetszik, hogy olyan helyekre hoznak el ami számomra eléggé sokat jelentenek. Hisz mégis csak majdnem itt csattant el az első csókom Liammel. Ha akkor Micky nem zavar közbe akkor a zeneterembe csókolóztam volna először Liammel miután elénekelte a nekem írt dalt. Istenem milyen tökéletes pillanat volt és milyen büszke voltam magamra, hogy álmaim pasija írt nekem egy dalt. Elsírtam magam és nem hittem el, hogy velem történik meg.
Mennyire szerelmes voltam Liambe. És azóta is ugyan úgy érzek iránta. Igen, kérdezhetitek, hogy akkor miért nem jöttem össze már vele, hisz újra szingli, dobta Chrsitint ráadásul azt is tudom, hogy szerelmes belém.
Nem értem magamat. Lefeküdtem vele amit nem bántam meg és rögtön másnap mikor felébredtem Liam bocsánatot kért mindenért és azt akarta, hogy kezdjük újra ugyanis még mindig szeret. Én pedig azt mondtam neki, hogy nem bízok benne és, hogy csak akkor jövök újra össze vele ha a régi önmaga lesz.
Azóta pedig nem beszéltem vele. Lehet, hogy megsértődött rám, de nem érdekel.
Még egyszer nem akarok csalódni benne. Ha annyira szeret mint ahogy mondja magát hát akkor harcoljon értem és bizonyítsa be az érzéseit. Én várok Rá. De akkor tegyen is azért, hogy újra bízzak benne.
Van egy olyan érzésem, hogy ez az egész Wolverhamptonos kirándulás is az Ő ötletéből pattant ki. A fiúk azt állítják, hogy Liam nincs velük ugyanis Abbievel maradt Londonba. Lehet igazuk van. Nem tudom. Nekem bűzlik ez az egész.
- Parancsolsz? - kérdezi intelligensen Louis miközben kinyissa nekem az autó ajtaját. Utálom ha valaki hülyét mutat előttem. Louis és Harry miért pont ide hoztak ? Csak nekem gyanús.
- Miért pont ide hoztatok? - teszem derekamra a kezem és felhúzom a szemöldökömet.
Louis és Harry egymásra néznek, de nem szólnak rögtön.  Hazudni fognak. Látom a szemeikben. Erről ennyit.
- Mert Abbie beszorult az egyik terembe mikor Honor elhozta Őt ide, hogy megmutassa neki hova járt a keresztapja suliba. - válaszolja végül Harry és karon ragad majd elkezd befele húzni az iskolába.
Ez fura mivel én úgy tudtam, hogy Abbie Liammel van Londonba. Akkor most még sincs ott? Ezek valamit terveznek amiről én nem tudok. És mindennek köze van Liamhez.  Amúgy is ha Abbie beszorult volna valahova akkor Honor engem hívott volna fel és nem ezt a két lükét.De nem fogom elvenni a kedvüket. Játszom előttük a hülyét addig amíg tudom.
Az iskola folyosóján csend uralkodik amiből azt vonom le, hogy tanítás van. Akaratom ellenére is mosolyognom kell mikor vissza gondolok a négy éve történt dolgokra. Akkor Liam pont ugyan így húzott maga után mint most Harry. Mennyire féltem, hogy lebukok ha valaki meglát egy fiú intézetbe. Egy csomó diák utánam fordult mivel szenzáció volt, hogy egy csaj van az iskolában. De Liamet nem érdekelte. Csak húzott maga után egészen a zeneteremig, hogy tudja elénekelni nekem a dalt amit nekem írt.
Viszont Harry most pont ugyan azon az úton visz. Sőt még ugyan annál a kopottas ajtónál is áll meg ahol négy éve voltam.
- Menny be! És eszedbe se jusson megfordulni - parancsolja Louis.
Értetlenül pislogok felé és esélyem sincs elmenni ugyanis Harry és Louis szó szerint benyomnak a zeneterembe majd rám csukják az ajtót.
Kicsit sem lepődök meg rajta mikor a zongora mellett meglátom Liamet. Valahogy sejtettem, hogy ebben az egész dologban neki a keze van. Kedvesen mosolyog rám, de valamiért engem nem hat meg.
Félek az érzéseimtől. Nem akarok újra csalódni. Egyszer már tönkre tett, még egyszer nem lennék képes felállni és tovább lépni. Ahhoz már túlságosan szeretem. Nem értem magamat. Négy éve arról álmodoztam, hogy kaphassam Őt vissza. És most az álmom valóra válhatna én pedig mégsem engedek.
- Liam mi folyik itt? - vonom rögtön kérdőre Ő pedig megindul felém. Szerintem sejti, hogy akár melyik percben elmehetek. Ha annyira akar Tőlem valamit akkor harcolni fog értem és nem fogja érdekelni, hogy visszautasítom. Én csak annyit akarok, hogy tudjam azt, hogy nem törné még egyszer össze a szívemet. - Harry és Louis azt mondta, hogy Abbie beszorult a zene terembe. De ezek szerint hazudtak mivel Te vagy csak itt. - mondom és sarkon akarok fordulni azonban Ő elkapja a karomat és vissza húz majd ügyesen kulcsra zárja az ajtót.
Ezt most komolyan megcsinálta? Bezárta az ajtót. Akkor tényleg nagyon fontos vagyok a számára.
- Addig nem mész el innen míg nem mutattam meg amit akarok. - csóválja meg a fejét és a zongora felé húz ahova ügyesen lenyom, végül pedig Ő is leül mellém és a billentyűzetre teszi az ujjait.
Ugyan úgy ülünk mint régen. Akkor is ugyan így ült mellettem és ugyan ilyen aranyosan nézett rám. Istenem. Ez annyira aranyos Tőle, hogy próbál úgy viselkedni mint régen. Ez is azt bizonyítja, hogy tényleg képes lenne értem megváltozni és, hogy bánja a múltat.
Lassan kezd el zongorázni az én szívem pedig a torkomba dobog mikor meghallom az ismerős dallamot. Azt a dalt játssza amit négy éve nekem írt. Csak most már annyi különbséggel, hogy hangja mélyebb az érzései pedig erősebbek ugyanis miközben énekel a szemem közé néz és próbálja megmutatni az igazi érzéseit. A tudtomra akarja adni, hogy mennyire szeret és, hogy mennyire sajnálja az elmúlt négy évet.
Ráadásul a dalt hivatalosan is befejezte ami tökéletesen rólunk szól. Soha nem hittem volna, hogy egyszer még viszont fogom hallani Tőle. Sőt azt hittem, hogy elfelejtette.
De nem. Újra megcsinálta ugyan azt amit régen. Ugyan úgy elhívott a kedvenc helyére és ugyan úgy szerenádot ad csak nekem.
Tök egyértelmű, hogy elsírom magam. Legszívesebben felpofoznám magam amiért kételkedtem benne. Tényleg komolyan mondta, a lakásomba azt, hogy szeret és, hogy újra akarja kezdeni. Ezek után elhiszem neki. Hisz pont ezért hívott ide. Azt akarta a tudtomra adni, hogy bízhatok benne.
A dalnak lassan vége lesz és mikor ez megtörténik Liam izgatottan néz felém. Mikor észre veszi, hogy sírok elmosolyodik és egy határozott mozdulattal letörli a könnyeimet az arcomról. Szokás szerint libabőrös leszek mikor a keze hozzá ér az arcomhoz.
- Annyira utállak - szólalok meg az Ő arca pedig elkomorodik.
Nem bírom ki és elnevetem magam majd tenyerembe fogom az arcát és úgy húzom magamhoz, hogy tudjam megcsókolni. Liam először nem mer vissza csókolni, de mikor rájön arra, hogy eszem ágában sincs elhúzódni visszacsókol a kezeit pedig a derekamra teszi és úgy húz magához. Levegőhiány miatt vállunk el, de akkor is csak annyira, hogy az orrunk össze érjen. Szemeivel engem méreget, miközben én az arcában gyönyörködöm. Már annyira hiányzott a csókja, az érintése. Olyan mintha újra tizenhat éves lennék.
- Most akkor tényleg utálsz? - szólal meg. Felkuncogok és ismét megcsókolom. Liam egy ügyes mozdulattal az ölébe húz és úgy csókolózunk tovább.
- Igen utálom azt, hogy ennyire szeretlek - suttogom az ajkaiba.
Liam elhúzódik Tőlem és a szemem közé néz. Csak néz szótlanul. Nem tudom, hogy min gondolkozik, de tudni akarom.
- Akkor ez most azt jelenti, hogy újra bízol bennem? - kérdez csendesen.
Bízok benne, de azért még mindig eszembe van a négy éve történt dolgok. Azt azért nem tudom annyira könnyen elfelejteni akár mennyire is szeretem. Viszont nem szeretném megbántani.
- Igen bízok benned és remélem, hogy mind ketten tanultunk a múltból - sóhajtok fel. Liam megölel és a nyakamba fúrja a fejét.
- Soha nem foglak letagadni és mindig mindenhol Te leszel az első a számomra - mondja én pedig megsimogatom az arcát. Tudom, hogy komolyan gondolja ugyanis még egyszer nem akar elveszíteni úgy ahogy én sem Őt. - Életem legborzalmasabb négy éve volt. Számomra Te vagy a tökéletes lány és senki nem tud téged utánozni. Szeretlek SkySky. Örökké.
- Én is szeretlek...sőt én mindig is szerettelek - nevetek fel Ő pedig megcsókol és többet egyikünk sem szól semmit.
Csak élvezzük egymás társaságát a zongora mellett és egyikünk sem akarja elengedni a másikat. Újra együtt lehetünk és még egyszer a múlt nem fog megtörténni ugyanis tanultunk belőle.
- Újra a barátnőm vagy? - kérdezi izgatottan mikor úgy gondoljuk, hogy ideje vissza menni a többiekhez.
- Én úgy emlékszem, hogy soha nem szakítottunk - mondom és megfogom a kezét. Az ujjaink összekulcsolódnak és úgy hagyjuk el a zenetermet.
Régen nem sikerült itt csókolóznunk, viszont most igen. Ez a hely hivatalosan is a közös helyünk lett.
Boldogan hagyjuk el az iskolát azonban mikor átlépjük a kaput megpillantsuk Harryt, Louist és Abbiet. A két fiú boldogan elkezd tapsolni mikor meglássák, hogy kézen fogva megyünk. Abbie pedig boldogan kezd el rohanni felénk.
Liammel egyszerre térdelünk le a földre, Abbs pedig boldogan ugrik a nyakunkba és ölel meg minket.
- Mostantól hivatalosan is egy nagy család vagyunk? - enged el minket és hol rám, hol pedig Liamre néz. Liam egy határozott mozdulattal a karjai közé kapja majd feláll, és a másik szabad kezével pedig engem is magához húz és bele puszil a hajamba, pont úgy ahogy az előbb Abbiébe is.
- Örökre - bólintok egyszerre Liammel és úgy állunk hárman összeölelkezve...

38

Utolsó Liam szemszög ebben a történetben :/ ezen a részen kívül már csak egy rendes rész és utána egy epilógus és vége a történetnek :S szóval fura....

Liam Payne

Lehet, hogy a fejem cseszettül fáj, de akkor is az elmúlt négy évem legszebb reggele. Az ember azt hinné, hogyha valaki éjjel holt részegre issza magát akkor reggelre semmire nem emlékszik. Hát velem pont az ellenkezője történt. Az éjjel történt dolgokra úgy emlékszek mintha szín józan lettem volna. Oké van némi fekete folt a memóriában, de azok csak jelentéktelen dolgok.
Viszont a legfőbb dologra tisztán emlékszem. Igen emlékszem arra, hogy csókolóztam Skylerral a végén pedig az ágyában kötöttünk ki. Megrémülhetnék, hogy az egészet csak képzeltem, de nem teszem ugyanis Sky még mindig a karjaim között van miközben békésen alszik.
El sem hiszem, hogy mióta vágytam már erre a pillanatra. Talán azóta mióta megalakult a One Direction. Lehet, hogy volt egy csomó barátnőm, de egyikőjükkel sem éreztem magam ilyen boldognak mint Skyal. Ugyan úgy érezem magam mint anno Wolverhamptonban mikor először lefeküdtünk. Akkor is pontosan ugyan így tartottam a karjaim között és hosszú órákig néztem az alvó arcát. Vicces mert a tegnap éjjeli szex pont ugyan olyan jó volt mint tizenhat évesen. Ismerjük egymás mozdulatait, gondolatait. Pont ezért is lettünk egymásnak teremtve. Meggyőződésem az, hogy minket egymásnak teremtettek az Égiek. Tökéletes összhangban vagyunk és még ennyi év után is ugyan úgy szeretjük egymást mint gyerekkorunkba.
Még egyszer nem követném el ugyanazt a hibát mint anno. Visszakaptam életem szerelmét és többé soha nem fogom elengedni. Szeretem Őt, ugyanis a szerelmem a családom és egyben a legjobb barátom is.
Bár ki tudnám törölni az életemből az elmúlt négy évet. Persze nem a bandát vagy a srácokat. Szeretek énekelni és imádom a One Direction.
Nem, én a csajozós ügyeimet felejteném el legszívesebben. Nem akarok többé emlékezni Daniellre, de legfőbb nem szeretnék emlékezni Christinre. Megalázott és kinevetett  a hátam mögött. Bele sem merek gondolni, hogy mi történt volna ha tegnap nem hallgattam volna végig a beszélgetését Skylerral. Még jó, hogy meghallottam Sky hangját miközben zuhanyoztam. Rögtön elzártam a csapot és egy szál törülközőben indultam meg a bejárati ajtó felé, de rögtön meg is torpantam ugyanis megütötte a fülemet az, hogy Christin épp rólam beszél. Soha nem gondoltam volna, hogy ekkora egy kétszínű dög. A cérna mégis akkor szakadt el mikor 'kis szarosnak' nevezte Abbiet. Az én keresztlányomat senki nem szólíthatja szarosnak. Ráadásul nem olyan plasztikázott, agyatlan majmok mint Chrsitin.
Hab a tortán már csak az volt mikor elmondta azt, hogy csakis a pénzem miatt, na meg a hírnevem miatt volt velem és, hogy soha nem szeretett. Őszintén megmondva mindig is sejtettem, hogy csak kihasznál, de soha nem akartam beismerni magamnak. Meghazudtoltam önmagamat és bemeséltem azt, hogy a szívemből szeretem. A szart. A hírnevemet szerette ugyanis nagyon jól tudta, hogy mellettem valaki lehet.
Természetesen miután Skylert elküldtem, Christint szó szerint elkergettem a lakásból a ruháit pedig kidobáltam az ablakon. Kicsit sem érdekelt a könyörgése. Engem senki nem használhat ki.
Boldog voltam, hogy végre szabad vagyok és hát valahogy egy bárban kötöttem ki Louisval és hát eléggé felöntöttünk a garatra.
De én örülök neki, hogy így alakult ugyanis legalább most újra Skyler mellett lehetek. Azt akarom, hogy újra a barátnőm legyen. Szeretem Őt és soha többé nem fogom bántani és büszkén felvállalom a kapcsolatunkat.
Véletlenül megmozdulok aminek következtében Skyler szemei rögtön kipattannak. Riadtan pislog körbe. Először a szanaszét heverő ruháinkon akad meg a szeme, majd magát veszi figyelembe és mikor tudatosul benne, hogy tök meztelen két aprócska folt jelenik meg az arcán, és végül rám pillanat. Nem tudok semmit kivenni a pillantásából.
- Jó reggelt, édesem - ülök fel én is majd magamhoz húzom és megölelem végül pedig egy puszit nyomok a csupasz vállára. Az érintésemtől rögtön libabőrös lesz, de el is húzódik Tőlem.
- Mégis mi a francot csinálsz? - pislog felém és a nyakáig felhúzza a takaróját.
Kissé meglepődök a kérdésén ugyanis azt hittem, hogy tök egyértelmű volt neki ez a viselkedés a tegnap este történtek után. Hisz lefeküdtünk és Ő is pontosan annyira akarta mint én.
Vagy megerőszakoltam? Az kizárt dolog, hisz akkor nem feküdt volna a mellkasomon mikor reggel felébredtem. Határozottan emlékszem, hogy Ő volt az aki először megcsókolt. Akkor meg most mit játssza itt az eszét?
- Gondoltam nyugodtan megcsókolhatlak azok után amik kettőnk között történt az éjszaka folyamán. - vonom meg a vállam és megpuszilom az arcát, de Ő erre kiugrik az ágyból.  Miért csinálja ezt?
- Ha azt hiszed, hogy részegen szerelmet vallasz és utána megdugsz, én mindent megbocsájtok akkor tévedsz - csóválja meg a fejét. A szavai egy kissé rosszul esnek ugyanis én pontosan ebben a tudatban voltam. Szerelmet vallottam neki részegen, de komolyan gondoltam. Szeretem Őt és nem csak részegen.
- Szeretlek és nem csak részegen hanem józanon is. Tényleg, teljes szívemből és azt akarom, hogy újra a barátnőm legyél mint régen - állok fel én is majd megfogom a kezét.
Nem húzza el csak mélyen a szemembe néz végül pedig leül az ágy szélére. Én is leülök mellé és az arcát figyelem. Szőke haja kócos és az arcába lóg. Nem állom meg, hogy ne fésüljem ki onnan. Amikor kezem az arcához ér, megremeg.
- Az a baj Liam, hogy ez nem ilyen könnyű. - sóhajt végül.  Miért nem ilyen könnyű? Szeretem Őt. Szingli vagyok.
- Miért nem? Én szeretlek Téged és Te is engem. Tudom SkySky, hogy még mindig szeretsz - mondom határozottan. Az orra alatt elmosolyodik amitől megkönnyebbülök ugyanis nem ellenkezik.
- Ez mind szép és jó, csak én már nem tudok benned olyan könnyen bízni mint régen - néz a szemem közé én pedig elhúzom a számat. Számítottam rá, hogy ezt fogja mondani. - Az oké, hogy szerelmet vallasz, de honnan tudjam, hogy nem fogod újra megcsinálni Velem azt mint régen? Liam én még egyszer nem bírnám elviselni ha összetörnéd a szívem. - kis híján elsírja magát, de tartsa magát.
- Megváltoztam és rájöttem, hogy csak melletted lehetek igazán boldog - mondom keményen. Meg akarom csókolni, de elfordítsa a fejét. - Ha tehetném vissza fordítanám az időt és soha nem tagadnálak le. Életem legnagyobb hibája volt ugyanis én azóta is szeretlek.
- Ne várd azt, hogy most a karjaidba borulok és úgy teszek mintha semmi nem történt volna négy éve - mondja egy kissé fagyosan. Tudhattam volna, hogy nem kaphatom Őt vissza olyan könnyen. Őt nem érdekli, hogy én vagyok Liam Payne. - Én azt a Liamet szeretném vissza kapni akiben tizenhat évesen beleszerettem Wolverhamptonba. Aki eljött értem a sulihoz. Akitől nyakláncot kaptam a hónapfordulónkra. Aki akár hányszor mosolygott feldobta a napomat - mosolyodik el mikor vissza emlékszik a régi énemre mikor még nem voltam híres. - Nem pedig azt a fiút akarom aki elment az X-Factorba és szart a fejemre és mikor felhívtam inkább az új haverjairól beszélt. Aki letagadott. Aki mikor négy év után találkozott velem kijelentette, hogy bánja azt, hogy belém szeretett. Aki kikezdett egy agyatlan libával. Aki szó nélkül eltűrte, hogy Zaynel flörtöljek.
Fájt az Ő szájából ezeket a dolgokat hallani, ugyanis csakis az igazat mondta. Tényleg elcsesztem és bánom is. De én még mindig ugyan az a fiú vagyok aki Wolverhamptonba élt és egy dalt írt neki.
Hoppá. A dal amit azóta befejeztem.
- De én még mindig az a Liam vagyok aki fél a Harry Potter filmektől. Adj egy esélyt, hogy bebizonyíthassam - mondom, de Ő nem szól semmit. Szó nélkül feláll majd kisétál a szobából engem magamra hagyva.
Skylernak a régi énem kell. Megkapja. Hisz én még mindig az a fiú vagyok, csak történetesen már felnőttem. De akkor is az vagyok.

♦♦♦

- Értitek, úgy kell elhoznotok Skyt a sulimhoz, hogy semmit ne sejtsen - fordulok Harry és Louis felé.

Igen Skyler csak akkor lenne újra a barátnőm ha vissza kapom a régi önmagamat. Ezt pedig csak úgy tudom neki bebizonyítani ha megmutatom neki a valódi önmagam. Szóval úgy gondoltam, hogy mint régen most is elénekelem neki a dalt amit neki írtam, csak annyi különbséggel, hogy most már be is fejeztem. Tuti, hogyha meghallja rájön, hogy még mindig az a tizenhat éves srác vagyok akibe bele szeretett. Vissza kell Őt kapnom mert a hiányába fogok megőrülni.

- És mi van akkor ha rájön? - kérdezi tanácstalanul Harry.

- Itt voltál mikor mondtam, hogy hogyan csináljátok? - nézek egy kissé ingerülten Harryre. - Azt kell mondanotok neki, hogy a suliban találtatok egy képet a bátyjáról amit meg akartok neki mutatni.

- De azt mondtad, hogy a bátyja nem a fiú intézetbe járt. Akkor, hogy lehet ott róla kép? - komolyan Louis mikor lett ilyen okos?

- Tök mindegy. A lényeg az, hogy valahogy elhozzátok a suliba a zeneterembe - mondom végül. Louis és Harry bólint és kimennek a szobából én pedig Abbiehez fordulok. - Szöszikém remélem nem lesz baj ha ma egy kicsit Louis és Harry vigyáz rád? - hajolok le hozzá.

- Elvisznek a cukrászdába? - húzza fel a szemöldökét kérdően. 

- Ha elfogadsz Tőlem egy tanácsot, az összes fagyit meg sütit megveted velük - kacsintok rá vigyorogva. Abbie hangosan felnevet és a nyakamba ugrik. Még jó, hogy Abbie jól kijön a haverjaimmal. 

Igazából megkértem Zaynt, Niall és Honort, hogy valahogy hozzák el Skyler Wolverhamptonba. Skyler nagy nehezen beleegyezett viszont azt nem tudja, hogy én is itt vagyok. Meglepetésnek szánom.

Negyed óra múlva pedig elindulok a régi sulim felé. Vicces, hogy most megint ugyan arra készülök mint régen. Akkor nagy sikerem volt és remélem most is az lesz.

A suli totál ki van halva ugyanis tanítás van. Az utam a zeneterem felé vezet ahova mikor benyitok a szokásos látvány fogad. Még mindig úgy néz ki mint régen. Rögtön megindulok a zongora felé. Éppen, hogy csak le akarok ülni mikor nyitódik az ajtó és Skylerral találom szembe magam.

- Liam mi folyik itt? - von rögtön kérdőre én pedig megindulok felé. - Harry és Louis azt mondta, hogy Abbie beszorult a zene terembe. De ezek szerint hazudtak mivel Te vagy csak itt - mondja és sarkon akar fordulni, de én elkapom a kezét és megfordítom, míg a másik szabad kezemmel kulcsra zárom az ajtót, hogy ne tudjon elmenni.

- Addig nem mész el innen még nem mutattam meg amit akartam - csóválom meg a fejem és a zongora felé húzom majd lenyomom rá és én is leül mellé miközben kezeimet a billentyűzetre teszem és lassan játszani kezdek...

37

Helloooo!!!! Először is Nicole Reddel nyitottunk egy közös blogot és örülnék neki ha benéznénet ----LINK

Másodszor pedig itt a friss rész :D őszintén megmondva az egész történetből nekem ez a fejezet tetszik a legjobban xD köszöööönöm a komikat :))))))))))))

A Liammel való találkozásom egy borzalom volt. Sőt annyira megint elment a kedvem az élettől, hogy mikor haza értem Abbiet rögtön lefektettem aludni én pedig letelepedtem az ebédlőben lévő kanapéra és csak gondolkodtam úgy mindenen.
Nem értettem, hogy Liam miért küldött el, amikor meghallotta az igazat. Tuti, hogy végig hallgatta az egész beszélgetésemet Christinnel szóval mostanra már tudja, hogy az állítólagos barátnője csak a hírneve miatt volt vele. De ha felfogta akkor miért engem küldött el? Mit akar még beszélgetni azzal a ribanccal ezek után. Nem hiszem el, hogy még ezek után is képes lenne megbocsájtani neki. Christin nem szereti Liamet és soha nem is szerette. Mindig is sejtettem, csak úgy gondoltam, hogy nem érdemes vele foglalkoznom mivel Liam úgysem nekem hinne.
De ezek után még mindig ott maradt vele. Na hát ez borzalmas. Kihasználja és röhög magában, hogy hogyan át tudja verni Liamet. Liam meg csak tűri és még vásárolgatni viszi. Ez nem normális állapot.
Egy olyan lánnyal él egy fedél alatt aki még csak nem is szereti. Miközben itt vagyok én, aki teljes szívéből szereti.
Szeretem Liamet, de néha annyira utálom. Mint például most. Annyira rossz érzés volt a szájából hallani azt a mondatot, hogy menjek el. Szívesen maradtam volna még ugyanis tök kíváncsi vagyok arra, hogy mit beszélhetnek.
Vajon Liam van olyan hülye, hogy ezek után is Vele marad? Szerintem igen. Szóval megint kit vert át? Engem.
Valahogy sejtettem, hogy soha nem szakítana Christinnel miattam. Tudja nagyon jól, hogy engem könnyen át lehet verni. Akkor este pedig itt volt nálam, gondolta, hogy eljátszadozik velem egy kicsit majd jól kinevet. Sejthettem volna, hogy nem gondolta komolyan azt, hogy szakítani fog a barátnőjével. Christin gyönyörű, híres. Én meg átlagos vagyok és nagyon nem híres. Még csak nem is kérdés, hogy melyikőnket választaná. Christin hatalmas előnnyel győz velem szembe. A múlt meg már senkit nem érdekel, csak engem.
Akár mit csinálhatok én soha nem fogok tudni haragudni Liamre, gyűlölni meg végképp nem tudom. Beszélnem is muszáj vele ugyanis itt van Abbie. Erről ennyit. Christin győzött, megkapta Liamet.
Fejemet a kanapénak támasztottam majd úgy gondoltam, hogy ideje elterelnem a gondolataimat Liam felől. Így bekapcsoltam a tévét, de semmit nem találtam benne. Negyed órát néztem a sok hülyeséget. Aztán fel mérgedtem és kikapcsoltam a készüléket. Majd elővettem a laptopomat és neteztem egy kicsit.
Éjfél is elmúlhatott már, de én még mindig nem voltam álmos. Örültem volna neki ha Honor haza jön és el tudnám panaszkodni neki a gondjaimat és ki tudnám önteni neki a szívem. Ő legalább mindig megért és ellát tanácsokkal. De amilyen szerencsétlen vagyok úgysem jön haza. Miért jönne haza mikor fiatal és bulizhat. Nekem is azt kéne tennem, csak hát nekem itt van Abbie akit nem hagyhatok magára. Na nem mintha bánnám. csak néha jó lenne már egy kicsit ellazulni.
Ismét gondolataimba merülök, mikor a tevékenységemet egy hangos csengő szakítja félbe. Ki az a marha aki éjfél után tör rám? Honor biztosan nem ugyanis van kulcsa, meg azt is tudja, hogy Abbie ilyenkor már mélyen alszik. De akkor ki zaklat?
Mérgesen indulok el ajtót nyitva és akár ki is az elhordom a jó büdös fenébe ha felébresztette Abbiet. Azt ajtót kinyitom majd szemebe találom magam Liammel. Na erre nem számítottam. Sőt mit keres Ő itt ilyen késői órákban? És miért jött el hozzám? Tudtommal elküldött.
- Hellóka édesem, én lennék az egyetlen LiLi-d aki anno elvette a szüzességedet. - szólal meg vigyorogva és ajkát becsücsöríti majd elkezd felém közelíteni, de én kitérek az érintése elől. Ez miatt csalódottság tükröződik az arcán és lebiggyeszti az ajkait.
Édes? LiLi? Elvette a szüzességem? Életem nem hallottam még őt így beszélni. Ráadásul a szemei is szokatlanul különösen csillognak.
- Elvetted a szüzességem? Jesszus Te részeg vagy! - esik le hirtelen a tantusz. Hát persze. Azért beszél össze-vissza ilyen ostobaságokat mivel totál részeg. Na, ne Liam részeg!? Hát így sem láttam még Őt soha. Csodás. Azt akartam, hogy jöjjön ide, erre ide is jött totál részegen. Szuper. Így még úgy sem láttam soha sem.
- Nem részeg csak egy kicsit be vagyok csípve - csóválja meg a fejét.
Felnevetek. Á, kicsit sem részeg. Nagyon nem. Csak annyira, hogy reggelre semmire nem fog emlékezni. Mert tuti, hogy nem fog emlékezni.
- Nem Liam, te részeg vagy. Nagyon is - ellenkezek határozottan. Ismét szomorúan lebiggyeszti az ajkait. Már csak azt kell megtudnom, hogy miért pont hozzám jött ilyen állapotban és, hogy hol van Christin. Egyáltalán miért itta le magát ennyire?
- Mindegy gondoltam meglátogatlak. Úgyis megint megbántottalak és kötelességemnek éreztem, hogy elújságoljam a jó hírt, vagyis azt, hogy Christin már a múlt - húzza ki magát büszkén, de túl hevesen akarta csinálni ezért kissé megtántorodott így az ajtófélfába kapaszkodott meg. Vicces részegen. Na várjunk csak mit mondott? Christin már a múlt? Szóval szakítottak? De ezt ilyen állapotban el is hihetem? Habár azt tartják, hogy a részeg ember igazat mond. - Azért küldtelek el mert nem akartam azt, hogy a keresztlányommal végig nézzétek ahogy a plasztik kurvát kibaszom a házamból. - teszi még hozzá olyan hangosan, hogy szinte az egész ház az Ő hangjától hangos. Ha így folytassa kihívják Rá a rendőröket.
- Eszednél vagy Te! Ne ordibálj mert még felébreszted Abbiet - bököm meg a vállát idegesen. Nincs kedvem vele idegeskedni. Örülök neki, hogy szakítottak, de szerintem jobb lenne ha haza menne. - Örülök, hogy jöttél és elnézést kértél, de most már szerintem menj haza és aludd ki magad és majd holnap megbeszéljük a dolgokat.
- Na ne már. Tudod honnan gyalogolok? Hát öhm...- itt félbe szakítja és a hajába túr majd úgy gondolkozik tovább. Nem tudja, hogy hol ivott. Beszarok rajta. - Honnan is? Oh várj gondolkodom. Szóval kibasztam Christin a lakásomból és, hogy megünnepeljem azt, hogy végre elüldöztem magamtól azt a hazug picsát gondoltam elmegyek egy kicsit szórakozni. Találkoztam Louisval és elmentünk a Funky Buddhába majd Őt elveszítettem én meg elmentem sétálni. Szóval egy csomót gyalogoltam úgyhogy ne légy már jégszívű... légyszí ne zavarj el - pislog felém kiskutyaszemekkel. Még részegen is annyira aranyos. Viszont muszáj neki ennyire hangosan kiabálnia? Habár részeg és nem tud magáról.
- Gyere be, de ha felébreszted Abbiet a hangoskodásoddal én esküszöm, hogy kiheréllek -ragadom karon majd behúzom a lakásomba Ő pedig becsukja maga után az ajtót.
- Köszi, szerelmem - mondja mosolyogva és megölel, de én ellököm magamtól így szó szerint a kanapémra dől le. Nagy nehezen ülő helyzetbe tornássza magát, hogy tudjon rám nézni. - Van valami piád? - kérdezi izgatottan.
- Van, de nem kapsz. Így is örülni fogok neki, ha nem hányod végig a lakásomat. - mondom bosszúsan. Persze én tuti nem adok neki alkoholt. Úgyis hányni fog. És nem akarnám, hogy az én szőnyegem legyen az áldozat.
- Gonosz vagy - kulcsolja össze a kezeit a mellkasa alatt. - Most nézd meg órákig gyalogolok, hogy bocsánatot kérjek amiért olyan paraszt voltam veled és, hogy elújságoljam azt, hogy újra együtt lehetünk, erre Te meg ilyen vagy. Nem lesz ez így jó kedvesem. - nem tudom eldönteni, hogy sírjak vagy nevessek. Egyáltalán honnan gyalogolt? Még jó, hogy nem ütötte el egy autó vagy valami. Hisz még normálisan menni sem tud. Én mondtam olyat, hogy együtt vagyunk vagy, hogy együtt akarok lenni vele? Abba viszont biztos voltam, hogy nem zavarom egyhamar haza, de csak azért mert vicces ahogy kinéz.
- Inkább fogd be pár percre. Kapsz kávét, hogy józanodj. - mondom bosszúsan.
Életem nem voltam még nagyon részeg, viszont Honor már nem egyszer volt. És mindig én józanítottam ki és nála bevált a kávé. Szóval lehet, hogy Liamnek is segíteni fog.
Kiszaladok a konyhába és gyorsan elkészítem a kávét, majd egy csészével megyek vissza Liamhez és rakom le a dohányzó asztalra én pedig végül leülök Liam mellé.
- Azt hiszem bepisiltem - néz rám aranyosan, pislogva. Rögtön az arcomra fagy a mosoly. Könyörgöm mondja valaki, hogy csak félre hallottam.
- Tessék? - kérdezek vissza ugyanis remélem, hogy rosszul hallottam.
- Nedves a nadrágom. - válaszolja egyszerűen.
Nagyon nem úgy néz ki mint aki zavartassa magát. Sőt szerintem tetszik neki a szenvedésem. Van egy olyan érzésem, hogy tényleg komolyan beszél. Basszus ezt nem hiszem el.
- Bazd meg Liam hány éves vagy? Kettő? Még Abbie sem pisil be - mondom idegesen Ő pedig aranyosan mosolyog rám.
- Abbie az én vérem és pont ezért nem pisil be.
- Ezek szerint nem hasonlít rád ugyanis Te pont most hugyoztad össze magad. De ha olyan lett a kanapém én esküszöm, hogy agyonverlek - fenyegetem meg miközben Ő hatalmasokat kuncog. Pedig nagyon nem vicces. Képes lennék megverni. - Vedd le és kimosom. Addig pedig maradj ülve.
- Tudod ha ennyire meg szeretnéd nézni a farkam nem kéne kifogásokat keresned mert neked akár mikor megmutatom. - kacsint felém egy perverz mosoly kíséretében. Ez beteg. Én nem akarom a farkát bámulni.
- Te nagyon hülye, csak azért akarom, hogy vesd le, hogy tudjam kimosni a foltot - ütöm magam homlokon.
Végül azért bele egyezik és nagy nehezen leveszi a nadrágját majd a kezembe nyomja. Majd mintha saját otthonába lenne felállt és a konyhába ment és nyugodtan elkezdett kotorászni a hűtőben.  Megcsóváltam a fejem és inkább bementem a fürdőbe, hogy tudjam kimosni a nadrágját.
Aztán hirtelen hangos pukkanásra leszek figyelmes. Rögtön vissza rohanok a konyhába ahol megpillantom Liamet miközben épp egy pezsgős üvegből iszik. Remek, megtalálta a hűtött pezsgőmet.
- Azt mondtam, hogy kávét igyál nem pedig azt, hogy pezsgőt - mondom rosszállóan, de olyan mintha süketnek beszélnék.
Liam leemel két poharat a pultról majd megtölti őket pezsgővel, végül az egyik poharat felém nyomja a másikat pedig maga előtt hagyja.
- Most mit izélsz? Gyere koccintsunk arra, hogy újra szabadok vagyunk és mindent újra kezdhetünk tiszta lappal. Én szeretlek Téged, Te pedig engem. Csodás jövő vár ránk - azonban mielőtt bármit tudnék mondani a száját az ajkaimra nyomja és lágyan megcsókol.
Nem merek vissza csókolni azonban piszkosan élvezem. Végül elhúzódok tőle.
-  Én nem is szeretlek - válaszolom.
- De igen - ellenkezik vigyorogva. - Most pedig igyunk!
Engedek a kísértésnek és felhörpintem a poharam tartalmát. Ez pedig mikor megtörténik, Liam rögtön újra tölt. És ez így folytatódott tovább és tovább. Az első üveg elfogyott és rögtön felnyitotta a következőt és én nem ellenkeztem. Az alkohol minél jobban a fejembe szállt én pedig minél közelebb kerültem Liamhez.
Végül én voltam az aki megcsókolta Őt. Természetesen csak az alkohol miatt. Ő természetesen rögtön vissza csókolt, de mikor tudatosult bennem, hogy mit csinálok inkább elhúzódtam Tőle és bementem a hálószobámba majd rögtön lefeküdtem. Azonban pár másodperc múlva ismét nyitódott az ajtó és két kör fonódott a derekamra.
- Mit csinálsz? - fordultam Liam felé aki kedvesen nézett és fejét a nyakamba fúrta. Részegek vagyunk. Nem engedhetek a kísértésnek.
- Újra akarom kezdeni. Azt akarom, hogy megint a barátnőm légy mint régen - suttogja és lágyan megcsókol.
Visszacsókolom az agyam pedig kikapcsol. Csakis Liam érdekel és az, hogy újra itt van mellettem. Nem érdekel, hogy reggelre egyikünk sem fog emlékezni semmire. Csakis a pillanatnak élek és annak, hogy megint megcsókolhatom azt a srácot akit szeretek...

36

ÉÉÉs meg is érkeztem a kövi résszel :D hát remélem elnyeri a tetszéseteket...ennél jobban nem tudtam megírni :/ azért remélem, hogy nem lett olyan borzalmas :)))))

Skyler Evans

És a történelem ismét megismétli önmagát. Ha fogalmazhatok így. De szerintem nyugodtan fogalmazhatok. Az első pasim akit igazán szerettem, letagadott egy élő műsorban és a hírnevet választotta helyettem.
A másik pasi aki igaz csak tetszett, de nem éreztem iránta semmit, pedig újra vissza ment a régi barátnőjéhez aki egyben a menyasszonya is volt.
A szerelmi életem egy borzalom és most már állíthatom, hogy tényleg egyedül fogok meghalni. Nem csalódtam Zaynben, csak kicsit rosszul esett, hogy játszott velem, holott a szíve mélyén még mindig Perriet szerette.
Az egészben pedig az a legszörnyűbb, hogy Liam megmondta, hogy Zayn gondolkodás nélkül vissza fog menni a menyasszonyához.
Liam. Mikor Abbie beteg lett - ennek pontosan két napja - Liam egész éjjel a lakásomon maradt és beszélgettünk. Mindenről. Ő elmondta, hogy mi történt vele a négy év során és szinte az összes mondatában szerepelt, hogy bocsájtsak meg neki amiért olyan csúnyán elintézett. Erre én azt mondtam, hogy hibás vagyok mivel menekültem előle. Végül reggelre pedig úgy váltunk el egymástól, hogy mind kettőnknek rendbe kell hoznia az életét. Azt mondta, hogy szakít Christinnel ugyanis csakis miattam jött össze vele fél éve, mivel engem akart elfelejteni.
Hittem neki és most is hiszek neki. Pont ezért is gondoltam úgy, hogy muszáj pontot tennem a Zaynel való kapcsolatomra. Liam elment, Abbiet is magával vége ugyanis Louis anyukája épp Londonban tartózkodott és Ő állítólag ért a gyerekekhez, ezért a fiú állítása szerint, egy perc alatt meggyógyítja Abbst. Bele egyeztem, de csak úgy ha minden órában helyzetjelentést tart. A bejárati ajtót kinyitottam neki, miközben Ő a karja közt tartotta Abbiet, és mielőtt elment volna megcsókolt.
De nem csak valami szájra puszi. Nem, hivatalos rendes csók! A fellegekbe jártam és akaratom ellenére csókoltam vissza. Nem tehettem róla, hogy gondolkodás nélkül cselekedtem. Annyira ki voltam már éhezve a közelségére, hogy természetes dolog volt az, hogy vissza csókoltam. Pedig tudtam nagyon jól, hogy elárultam magam előtte, vagyis most már tudja, hogy még mindig szeretem. De Ő kezdte az egészet! Ő csókolt meg csak úgy, majd vigyorogva diadalittas mosoly kíséretében távozott.
Ezek után pedig kötelességemnek éreztem, hogy beszéljek Zaynel.

Zaynek épp ruha próbája volt az arénába én pedig gondoltam, hogy meglepem és normális körülmények között elbeszélgetek vele. Vagyis megmondom neki, hogy ennek a dolognak ami közöttünk van véget kell, hogy vessünk. Én nem akarok csak csókolózni vele. Olyan mintha kihasználnánk egymást. Meg aztán bíztam Liamben és elhittem neki, hogy tényleg szakítani fog Christinnel.
Egy kissé idegesen léptem be a színfalak mögé majd kerestem meg az öltözőt ahol épp Zayn volt. Akit rögtön meg is találtam...csak történetesen nem a stylist volt vele hanem a menyasszonya Perrie.
Abba a pillanatban mikor megláttam őket csókolózni, rosszul éreztem magam. De legfőképp átverne. Tudom, hogy nem jártunk hivatalosan, de akkor is volt közöttünk valami ami több volt mint barátság. És az, hogy megcsalt rosszul esett. Pont olyan rosszul mint az mikor anno Liam letagadott abban az ostoba hülye műsorban.
- Ehem - köszörültem meg a torkom, a szerelmes pár pedig rögtön szétrebbent. Perrie csodálkozva pislogott felém, míg Zayn legszívesebben elsüllyedt volna szégyenében. - Beszélhetnénk? - kérdeztem Zaynt aki bólintott egy aprót, majd bocsánatkérően a szőke hajú lányra pislogott.
- Magunkra hagynál pár percre? - kérdezte Perrietől aki rögtön bólintott és kiment a helységből.
Először néma csendben álltunk pár másodpercig, majd Zayn volt az aki megszólalt.
- Sajnálom. Nem így kellett volna megtudnod - sütötte le a szemeit én pedig felé lépkedtem. 
- Nem haragszom csak fáj az a tudat, hogy a bolondját járattad velem - válaszoltam.
Tényleg nem haragudtam Rá, ugyanis én sem voltam belé szerelmes. Csak elvoltam vele és örültem neki, hogy legalább addig míg a közelében vagyok nem jár Liam az eszében. - Csókolóztam Liammel. - tettem hozzá én is egy kissé pironkodva. 
Ha már tiszta lapokkal játszunk akkor tudjon meg Ő is mindent. Zayn tudta nagyon jól, hogy mit érzek Liam iránt. 
- Ne bánkódj ez miatt. Nem jártunk hivatalosan. Te tisztában voltál vele, hogy én még mindig Pezzt szeretem és én is tudtam, hogy Te meg Liamet - vonta meg a vállát egy mosoly kíséretében.
Igaza van. Tudtam nagyon jól, hogy szereti Perriet. Hisz a kapcsolatukat csak szüneteltették és egy kis pihenőt akartak tartani.
- Akkor mi volt kettőnk között? - tártam szét a kezeimet tanácstalanul. - Én nem akarok haragban elválni.
- Mi volt köztünk? - ismételte meg a kérdésemet és végig simított az arcomon. - Egy boldog időszak amire mind ketten mosolyogva fogunk vissza gondolni. Bírtam veled lógni Sky és örökre a legjobb barátom maradsz. - mondta azzal magához húzott és megölelt.
Boldog voltam, hogy nem haragszik rám amiért soha nem szerettem és kihasználtam.
- Fontos vagy a számomra és azt akarom, hogy boldog légy - kulcsoltam össze a kezeimet a nyaka körül.
- Úgy ahogy Te is fontos vagy a számomra, pont ezért szeretném ha Liammel megbeszélnétek a dolgokat és újra összejönnétek. Ti egymásnak lettetek teremtve Sky - motyogta a nyakamba.
- Ahogy Te és Perrie is. Remélem azért az esküvőtökre meghívtok. - kuncogtam fel, Zayn pedig elnevette magát.
- Te leszel az egyik koszorús lány. - engedett el végül és kacsintott egyet. - Bírlak Sky.
- Én is bírlak Zayn és köszönök mindent. - suttogtam majd sarkon fordultam és kiléptem a helységből. Perrie rám mosolygott és boldogan rohant vissza Zayn karja közé. Tényleg aranyosak együtt.
Boldogan fogok vissza gondolni a Vele töltött időkre. De igaza van, nem Ő volt az a srác akit én szerettem. Ugyanis akit én szeretek az Zayn legjobb barátja...

♦♦♦

Gyerünk Skyler, csak becsengetsz majd Liam kinyitja az ajtót és oda adod Abbiet a kezébe. Aha, könnyen hangzik, de mióta nálam aludt és reggel megcsókolt nem találkoztunk. De ma reggel felhívtam, hogy esetleg ha akar vigyázhat Abbsre. Én pedig rögtön kaptam az ötleten. És most itt állok a lakása ajtaja előtt és totál parázok a találkozástól. Nem tudom, hogy most mi van kettőnk között. 

Talán már szakítottak Christinnel? Lehet. De ha ez megtörtént volna akkor tudnom kéne róla nem? Vagyis gondolom akkor most mindenki arról pletykálna. És ha szakítottak akkor vajon elmondta Christinnek az igazat? Lehet, hogy a csaj a halálomat tervezi. 

Üsse fene. Egy határozott mozdulattal megnyomom a csengőt és pár másodperc múlva szembe találom magam Christin Perryevel.

Erről ennyit. Nem szakítottak! Még mindig együtt élnek. Akkor Liam már megint hazudott? Nem is akar szakítani vele. Hát persze gondolhattam volna, hogy megint csak nekem játssza az eszét. Gratulálok Skyler. Liam megtudta, hogy még mindig szereted és lehet, hogy jót röhögött rajtad. 

- Hol van Liam? - kérdezem egy kicsit sem kedvesen és erősebben szorítom Abbie kezét.

- Nem gondolod, hogy pofátlan vagy? Azt hiszed, hogy nem jöttem rá kis tervedre - mondja a hangja pedig tele van utálattal.

Kicsit sem értem, hogy miről beszél. Mégis milyen tervemre jött rá? Habár Christin nem az ép gondolkodásáról híres.

- Nem tudom, hogy miről beszélsz - csóválom meg a fejem és meghúzom Abbie kezét, hogy jöjjön közelebb, de nem nagyon akar. Tudom, hogy nem szereti Christint. - Én csak Liamet keresem ugyanis mától Ő vigyáz Abbsre.

- Persze én meg most jöttem az űrből - nevet fel gúnyosan, de közben halkan. Ráadásul az ajtót sem meri kinyitni. Itt nekem valami bűzlik. Hol van Liam és miért nem akarnak engem beengedni? - Tudom, hogy még mindig szerelmes vagy Liambe. De tévedésben élsz ha azt hiszed elveheted tőlem.

- Nézd Christin, gőzöm sincs, hogy miről hablatyolsz itt össze-vissza. Én csak Abbiet hoztam a keresztapjához...

- Elegem van ebből a kis szarosból - bök Abbie felé aki nyikkanik egyet mikor Christin száját elhagyja ez a mondat. Mégis, hogy mondhat ilyet a pasija keresztlányáról? Normális ez? - Mióta feltűntetek a színen Liam csak veletek foglalkozik és nem velem.

- Talán azért mert rájött, hogy ki is vagy valójában?

- Nem fogom engedni, hogy tönkre tedd azt amit eddig megcsináltam. Liam a tenyeremből evett addig még a nővére fel nem fordult. Aztán jöttél Te...hirtelen már nem kellettem neki. 

- Hogy beszélhetsz így valakiről akit szeretsz? - kérdezem összehúzott szemöldökkel. Komolyan a pofán leszakad. Kezdek kételkedni benne, hogy tényleg szereti-e Liamet. 

- Ki mondta azt, hogy szeretem Őt? - nevet fel gúnyosan. Legszívesebben neki ugranék, de inkább nem teszem ugyanis itt áll mellettem Abbie. Én úgy tudtam, hogy nem szereti. 

- De hisz...

- Összejöttem vele mivel tudtam, hogy mellette igazán híres lehetek. Csak a pénze kellett meg a hírneve - mondja ki végül.  

Hangos ajtócsapódásra leszek figyelmes majd az ajtó mögött egy szál törülközőben megjelenik Liam. Dühösen mered Christinre a lány pedig totál lesápad. Szerintem Liam végig hallgatta az egészet. És ez most jó, vagy nem? 

- Megtennéd Skyler, hogy elmész? - pillant rám Liam fagyosan.
Kissé meglepődök a kérésen. Azt akarja, hogy elmenjek. Komolyan ezek után még mindig Christinnel marad? Ezt nem hiszem el.
- Ahogy gondolod - válaszolom és Abbievel együtt sarkon fordulok.
Fogalmam sincs, hogy mi ez az egész. Ha Liam végig hallgatta az egész beszélgetésemet Christinnel, akkor miért akarta azt, hogy elmenjek? Nem hiszem el, hogy még így is ezt a buggyant kétszínű libát választja. Hisz Christin beismerte, hogy csakis a pénz miatt volt Vele. Akkor meg mit akar még mindig Tőle?
Sírhatnékom van, de nem sírok. Liam miatt már annyi könnyet ejtettem, hogy egy egész óceán megtelt volna.
De nem tehetek róla. Még mindig Őt szeretem és ez örökre így is marad. Akár mit csinálok számomra Liam marad az egyetlen szerelmem...

35

Holaaaa!!! Rájöttem valamire...nekem vannak szerintem a blogspoton a legperverzebb olvasóim xD komolyan ezt már az előző történeteimnél is észre vettem ugyanis a tanáros törinél is azokat a részeket imádtátok....a tegnapi résznél pedig mindenki megint perverz komikkal lepett meg :D de engem ez nem zavar ugyanis imádom a komijaitokat olvasni ugyanis nagyon vicceseket és jókat írtok (Isten tartsa meg jó szokásotokat xD) és már csak 5 rész van hátra :/ köszöönöööm  a komikatttt....

Liam Payne

- Liam itt Skyler...bocsi, hogy ilyen későn zavarlak, de kéne a segítséged - hallom meg Skyler nyöszörgő hangját a telefonomba, az én hasamban pedig rögtön pillangók kelnek. Skyler még mindig annyira jó érzéseket vált ki belőlem. Akár mit is csinálok számomra mindig Ő marad a tökéletes lány.
Tudom mind ketten elcsesztük a múltat, de engem már nem érdekel. Megbántam és szerintem Ő is. Ha tehetném rögtön vissza mennék hozzá és soha többé nem engedném el.
Engem nem érdekel Christin és Zayn sem. Szeretem Skylert és harcolni fogok érte, hogy újra az enyém legyen. És igen erre akkor jöttem rá mikor valamelyik nap megláttam a legjobb haverommal smárolni. Véletlenül mentem be abba a helységbe ahol Ők voltak, viszont nyugodtan végig tudtam nézni ahogy falják egymást. Ezután rögtön elkezdtem Niallt fagattni, hogy megtudjam mi a helyzet Zayn és Sky között. Mondhatni leizzadtam mikorra ír barátom kinyögte, hogy csak barátok. Jó, barátok, de akkor miért smárolnak?
Nem tudtam veszteg maradni ezért felkerestem Perriet, hogy megtudjam most, hogy állnak a vőlegényével. A lány állítása szerint még mindig szereti Zaynt és amint vége lesz a Little Mix turnéjának, komolyabban elbeszélget a sráccal, hogy próbálják meg újra. Vicces mert tudott Skylerről is, viszont nem kezeli vetélytársnak. Perrie szerint Zayn csak azért van így Skylerral, hogy elfelejtse a menyasszonyát.
Ezek után a beszélgetések után, egy álmatlan éjszaka reggelén felkeltem és rájöttem, hogy rossza lány fekszik mellettem. Én nem Christint szeretem és soha nem is szerettem. Tévedésből vagyok Vele. Nekem Skyler kell! És elhatároztam, hogyha még vért is kell izzadnom újra vissza szerzem magam. Tudom, hogy nem szereti Zaynt és csakis miattam van vele.
- Nem zavarsz - vágom rá rögtön és felállok a kanapéról majd elkezdek körbe-körbe járni az ebédlőbe. Tényleg nem zavar ugyanis magam vagyok. Christinnek valamilyen sürgős dolga akadt és kijelentette, hogy csak későn jön haza. És mivel én annyira szerető pasi vagyok, gondoltam megvárom. Tudom, hogy semmilyen fontos munkája nincs. Megint a barátnőivel ment bulizni. Szerencsétlennek nincs annyi esze, hogy a directionerek árgus szemekkel figyelik, hisz a barátnőm. Már egy csomószor bukott le így, de magától soha nem vallja be. - Mi történt Sky? - kérdezem kedvesen.
- Abbie tiszta láz, ráadásul nem tudom megvigasztalni ugyanis állandóan sír...
- Abbs lázás? - kerekedik el a szemem és lever a víz. A keresztlányom beteg és én nem vagyok ott mellette? Ez mégis, hogy történhetett meg? Hisz délelőtt még semmi baja nem volt.
- Nagyon forró a feje - mondja Skyler alig hallhatóan. - Liam én rettentően aggódok és fogalmam sincs, hogy mi tévő legyek. Csak sír az én szívem pedig meghasad a szenvedésén. Könyörögve kérlek gyere ide...- hallom, hogy elsírja magát.
Látjátok erről beszélek. Christin mikor sírta volna el magát egy ilyen dolgon? Soha ugyanis utálja a gyerekeket. De Skyler jobban szereti Abbiet még saját magánál is. Úgy törődik vele mintha s tulajdon gyerek lenni. Pont ezért imádja annyira Abbs, Skyt és pont ezért akarja, hogy mi egy párt alkossunk. Abbienek én és Skyler olyanok vagyunk mint a szülei.
- Még csak könyörögnöd sem kell - szólok rá egy kissé keményen. Nem tudom, hogy miért viselkedik úgy velem mintha egy bunkó lennék. Jó talán néha az voltam Vele, de csak azért mert féltékeny voltam. - Először is próbálj meg megnyugodni, én pedig öt perc múlva ott vagyok nálad.
- Köszönöm ez rendes Tőled - tudom, hogy mosolyog és ettől én is elmosolyodok és úgy szakítom meg a beszélgetést.
Gyorsan felkapom a cipőmet, majd mikor már elindulnák akkor jut az eszembe, hogy nem mehetek rövid ujjúban ki a tél közepén, így vissza fordulok a dzsekimét, majd mikor megtalálom út közben kapom magamra. Mint egy idegbeteg úgy ülök be a volán mögé és eszem ágában sincs lassítani a tempón. A szavamat betartottam ugyanis pontosan öt perc múlva parkolok le Skyler lakása előtt. Nagy sietségemben még a mobilomat is az autóba hagyom, de nincs kedvem vissza fordulni érte. Minek? Christinit úgysem nagyon érdekli, hogy hova mentem. Meg amúgy is, ha annyira szívből szeretne akkor nem hazudozna össze-vissza és csakis velem menne mindenhova. De Ő ennek a fordított mását csinálja.
Futva indulok meg a lépcsőn és kissé lihegve nyomom meg Skyler bejárati ajtóján a csengőt.. Egyet csengetek az ajtó pedig rögtön kitárul és szembe találom magam a volt barátnőm tökéletes arcával. Semmi mosoly, csak vörös szemek miközben az alsó ajkát harapdálja. Még így is gyönyörű. Istenem mekkora marha voltam, mikor hagytam menni.
- Szia - köszönök és zsebre dugom a kezeimet miközben azt várom, hogy végre engedjen be. Gondolom nem akarja rám csukni az ajtót. - Jöttem ahogy csak tudtam.  - teszem hozzá.
- Hálám örökké üldözni fog - húzza el a száját gúnyosan és félre áll, hogy tudjak bemenni a lakásába. Rögtön rájövök, hogy csakis Abbie miatt hívott fel és nem önszántából. Ettől a tudattól pedig egy kicsit elmegy a kedvem. Csakis Abbs miatt találkozik velem, nem pedig miattam. Ha nem lenne a kislány akkor még csak szóba sem állna velem. - Gondolom jobb programod lett volna Christinnel. - mondja én pedig megforgatom a szemeimet. Le sem tudná tagadni, hogy mennyire féltékeny a barátnőmre. Ennek pedig örülök.
- Hát én szívesen szerveznék programokat Vele, csak az a gond, hogy az utóbbi időben inkább hazudozik, csak hogy ne kelljen velem lennie. - húzom el a számat, de szomorúság nem látszik rajtam.
Mégis mit sajnáljak? Christin plasztikázott fejét? Én nem szeretem már Őt, csak az a baj, hogy nem tudom, hogy mondjam el neki. Félek, hogy totál megőrülne attól, hogy én dobom és nem Ő engem.
Skyler szemei megakadnak mikor meghallja a mondatomat az arca pedig rögtön jobb színbe kúszik.
- Ó, én nem tudtam, hogy most épp a kritikus korszakotokat élitek meg. - válaszolja és kikerül.
- Nem lehet mindenkinek olyan boldog kapcsolata mint a Tiétek Zaynnel. - vonok vállat. Skyler rögtön megtorpan és gyilkos pillantásokat küld felém azonban nem mond semmit.
Direkt hoztam fel ezt a témát ugyanis kíváncsi vagyok, hogy neki mi a vélemény. Nem úgy néz ki mint aki nagyon boldog lenne.
Megcsóválja a fejét és az ebédlőjébe veszi az irányt ahol a kanapén, Abbie fekszik egy halom takaró alatt. Arca falfehér és ezt mikor meglátom rögtön mellé telepedek majd lágyan az ölembe veszem. Fejét rögtön a mellkasomra dönti és ott szuszog tovább. Homloka tűz forró úgy ahogy a többi testrésze is. Szegénykém.
- Már adtam be neki lázcsillapítót - meséli Skyler és leül mellém törökülésben és végig simít Abbie szőke hajkoronáján.
- Én mikor lázas voltam a nagyapám mindig vizes borogatást tett a fejemre. Lehet, hogy az már segítene rajta - magyarázom gondolkodva.
Skyler bólint egyet, majd feláll és elsiet a konyhába, végül pedig pár perc múlva egy vizes kendővel tér vissza amit rögtön Abbs homlokára tesz. A kislány még mindig a mellkasomon alszik mélyen, ezért nem nagyon merek mozogni.
- Skyler? - nyöszörög Abbie és lassan felemeli a fejét, de a szemei még mindig csukva vannak. Sky rögtön még közelebb mászik hozzám és megfogja a kezét. - Hol van Liam?
- Itt vagyok édesem - suttogom és megpuszilom a homlokát. Örülök neki, hogy engem is látni akar.
- Akkor most olyanok vagyunk mint egy igazi család - suttogja félálomba Abbie végül pedig újra vissza alszik.
Magamban elmosolyodok a mondatán és Skyra pillantok. Nem mer rám nézni, csak az ujjaival játszik. Tudom, hogy Abbienek ez az álma és ha rajtam múlna én szó nélkül teljesíteném is. Szeretem Skyler és Abbiet is. Nekem ők a legfontosabbak. Én lennék a legboldogabb ember a világon ha mind a hárman együtt lehetnénk mint egy család. De ehhez Skyler is kell. Ugyan úgy kell éreznie mint ahogy én régen.
- Ne is foglalkozz most Vele, fogalma sincs, hogy mit beszél - szólal végül meg Skyler totál zavarban.
- De nagyon is tudja, hogy mit beszél - szólok közbe komoran. Hiába akarja elrejteni az érzéseit. Tudom, hogy még mindig a múlton rágódik és szíve szerint újra összejönne velem. - Nekem már múltkor is mondta, ugyan ezt. És akkor nem volt lázas.
- Pedig tudja nagyon jól, hogy neked barátnőd van akit szeretsz - húzza el a száját és magához húzza a térdeit majd átöleli azt.
Szívszorító érzés ezt az Ő szájából hallani. Szerintem fáj neki, csak nem meri mondani. Pedig csak egy szavába kerülne és rögtön szakítanék Christinnel. Nekem nem kell Ő, mikor itt van Sky. Számomra a tökéletes lány.
- Honnan tudod, hogy szeretem? Eszedbe sem jutott, hogy csak azért vagyok Vele, mivel annak a lánynak a tökéletes ellentéte akit igazából szeretek? - kérdezem egy kissé ingerülten.
Utálok Christinről beszélni. A baráti körömből mindenki utálja és megmondták, hogy ne jöjjek össze vele mert nem szeretem. Nem hallgattam rájuk ugyanis felejteni akartam. De minek, ha most újra itt van mellettem Skyler?
- Ezt csak most mondod. Tudom, hogy már nem szeretsz és megint csak az érzéseimmel játszol mivel tudod, hogy gyenge vagyok - mondja halkan. Egy lassú mozdulattal lefektetem Abbiet vissza a kanapéra, hogy tudjak közelebb menni Skylerhez. Mikor ez megtörténik egyik kezemet a térdére teszem míg a másikkal lágyan felemelem a fejét.
- Mi van közted és Zayn között? - kérdezem.
- Semmi közöd hozzá. - vágja rá gondolkodás nélkül.
- Perrie még mindig szereti Őt és Zayn is Perriet. Újra össze fognak jönni ha véget ér a Little Mix turnéja - magyarázom komoran.
És, hogy ezt most miért mondtam el neki? Mert nem akarom, hogy valamilyen érzéseket tápláljon Zayn iránt. Nekik nem szabadna találkozniuk. Ők nem illenek össze. Skylernak olyan pasi kell mint én. Aki szívből szereti. Aki ismeri az összes érzését, mozdulatát.
- Ez semmin nem változtat. Elvagyok Zaynel ugyanis Ő soha nem okozna nekem fájdalmat. - húzza fel az orrát.
Tudom, hogy a múltra céloz mikor letagadtam abba az átkozott műsorban. Én csak védeni akartam Őt. Azóta már ezerszer megbántam azt a cselekedetemet.
- Ne mond azt, hogy elfelejtetted amiken együtt végig mentünk - csóválom meg a fejemet miközben idegesen a hajamba túrok. Ő nem felejthette el a múltunkat. Nem. Neki ugyan azt kell éreznie mint nekem. - SkySky...
- Ne szólíts így - sziszegi a fogai között, de látszik rajta, hogy nehezen mondja ki.  Nem gondolja komolyan.
- Nem szereted Zaynt ugyanis Te még mindig engem szeretsz, pont úgy ahogy én is téged. - kulcsolom össze a kezeimet.
- Persze. Te már biztos tudod, hogy mit érzek - horkant fel bosszúsan.
Még közelebb mászok hozzá és kezeimet a derekára kulcsolom. Nem húzódik el tőlem. Az érintésemtől megremeg, de hagyja magát. A fejét nem fordítsa el így egy adott pillanatban egy határozott puszit nyomok a szájára.
Még csak pislogni is elfelejt mikor ez megtörténik. Hatalmas szemeket mereszt felém, de nem szól semmit. Ha annyira nem szeretne akkor már rég hisztizne amiért meg mertem Őt puszilna a száján. Szóval mit bizonyít ez? Igen azt, hogy még mindig engem szeret.
Már csak az a kérdés, hogy hogyan szerezzem vissza.
- Ugye tudod, hogy még mindig van barátnőd? - szólal meg végül.
- De már nem sokáig - válaszolom vigyorogva és fejemet a nyakába fúrom. Imádom az illatát.
Tényleg nem lesz sokáig barátnőm. Amint tudok szakítok Christinnel...

34

Úgy vettem észre h a tegnap rész nem nyerte el a tetszéseteket xD ej-ej szegény Zayn...és mi lenne akkor ha azt mondanám h Ő lesz a befutó?? senki nem olvasná tovább a blogot?? xD és mi van akkor ha valaki meghal?? xD köszönöööööööm  a komikat :P

Soha nem hittem volna, hogy egyszer részese lehetek egy igazi koncert próbának ahol épp a világ leghíresebb fiú banda próbál a közelgő turnéjukra. Hát pedig most mégis itt állok a hatalmas arénába és körülöttem egy csomó koncert szervező szaladgál, akik mind a One Direction kérését akarják teljesíteni. A fiúk persze szarnak a fejükre. Ők ezt az egész próbát úgy fogják fel mint egy hatalmas kanbulit.
Igazából már voltam az O2 Arénában egy csomó koncerten, de a színfalak mögött még soha nem voltam. És most sem lennék itt ha nem lenne Abbie.
Már több mint egy hete Liamnél van szóval nem lepődtem meg rajta, mikor kaptam Tőle egy üzenetet, hogyha ma akarok akkor nyugodtan elvihetem a kislányt. Még szép, hogy akartam, hisz a keresztlányomról van szó.
Így aztán mikor végeztem a munkába, ide kellett jönnöm, ugyanis Liam egész nap itt volt. Ennyi lenne a története annak, hogy hogyan keveredtem egy arénába egy koncert próbára. Vicces mivel az egyik sráccal sem találkoztam még, ugyanis állítólag pont most állnak a színpadon.
Nekem így is hatalmas élmény, ugyanis az egész aréna az Ő hangjuktól hangos. Ráadásul az Over Again az egyik személyes kedvencem. Sőt az egész Take Me Home album rögtön a szívembe lopta magát mikor először meghallottam. Persze erről a fiúknak, nem szabadna tudni, Liamnek meg pláne nem. Az cseszne be ha megtudná, hogy a hangjától még mindig görcsbe rándul a hasam mivel annyira imádom. Az biztos, hogy az egyik koncertjükre tuti eljövök. Igen, megígértem Zaynek.
Zayn. Ne kérdezzétek, hogy most mi van kettőnk között. Amikor csak tud meglátogat az irodában és olyankor egy csomót szoktunk beszélgetni. Ráadásul amikor találkozunk egy csókkal köszöntjük egymást, viszont hivatalosan még nem járunk. És én ennek örülök. Nem akarok kapcsolatot, Zaynel meg pláne nem. Bírom őt mint srácot, de örülök neki, hogy a csóknál megállunk. Az ő szájából sem hallottam még azt, hogy szeretne engem. És én sem mondtam neki, mivel nem érzek így iránta. Tetszeni, tetszik és én is Neki. És ennyi. Élvezzük egymás társaságát. Jó barátok vagyunk akik csókolóznak. Tudom, hogy Ő még mindig Perriet szereti és Ő is tudja, hogy én hogyan érzek Liam iránt. Magától jött rá, pont úgy ahogy én is magamtól jöttem rá, hogy még mindig szereti a barátnőjét akivel csak szüneteltei a kapcsolatát. Szemtől szembe megbeszéltük a dolgokat így nem okozunk egymásnak csalódást. De azért még lehetünk közeli viszonyban, nem igaz?
 Bírom Zaynt és sajnálom, hogy nem Őt ismertem meg előbb. Ő soha nem bántott volna meg annyira mint Liam. Liamről inkább nem beszélek. Abbien kívül nincs más témánk. Ha beszélgetünk az is csak annyiból áll, hogy nekem hova kell vinnem Abbst, vagy neki hova kell hoznia.  Nem értem, hogy mi baja van. Zayn szerint már vele sem beszél normálisan. Tönkre tettem egy barátságot mivel elmentem Zaynel randizni, másnap pedig egész világ a randinkon készült képeinkkel volt tele. Számítottam rá, de azóta is ez a dráma folytatódik. A rajongók mostanra azt is kinyomozták, hogy az X-Factor előtt én voltam Liam barátnője. Egy csomó közös képünk került elő. Fogalmam sincs, hogy az őrült directionerek honnan nyomozták ki a személyes fotóinkat. Így most már egyszerre két utálatot kapok. Egyrészt Liam miatt mivel biztos, hogy én törtem össze imádottjuk szívét. Másrészt pedig azért mert biztos, hogy most Zaynel is ugyan ez a tervem. Még ha járnék is vele. Nem lehet csókolózni a legjobb barátommal? Hát nem.
- Biztosan Te vagy Skyler. - hallom meg a nevem a hátam mögött én pedig rögtön megfordulok majd szembe találom magam, egy kedves arcú szőke hajú nővel akinek a kezét Abbie fogja. Egy széles mosoly húzódik a számra és elindulok a páros felé majd rögtön lehajolok Abbshez és egy hatalmas puszit nyomok az arcára. Egy kicsit csalódott vagyok ugyanis semmi reakciót nem váltok ki belőle. Csak pislog rezzenéstelen arccal. Fura. - Szia én Lou vagyok és Liam megkért, hogy hozzam ide neked Abbiet ugyanis Ő most épp a színpadon rázza a fenekét - mutatkozik be, majd ad választ a fejembe feltett kérdésekre. Vicces nő ez a Lou. Szerintem.
- Örvendek a találkozásnak Lou - mosolyodok el és megfogom Abbie kezét ugyanis nem akarok tovább az arénában lenni. Hisz megkaptam amiért jöttem. - És köszönöm, hogy vigyáztál Abbiere.
- Igazából nem kellett rá sokat vigyáznom, ugyanis Liam jobban vigyáz rá mint saját szemére. Néha irigyelem, hogy mennyire szereti. Most is csak azért adta oda, mivel a színpadra nem vihette fel magával míg próbálnak. - meséli Lou vidáman és megsimogassa Abbs szőke haját. Hát sokan irigykednek Abbiere amiért ilyen keresztapja van. Hisz ki ne akarna egy világsztár keresztlánya lenne. - De nekem most mennem kell. Örültem a találkozásnak Skyler - nyújtsa a kezét Lou amit én vigyorogva elfogadok.
- Remélem még találkozunk - búcsúzom el Tőle én is, majd sarkon fordul és szinte futva eltűnik a színfalak mögött. - Indulhatunk Abbs? - hajolok le a kislányhoz aki bágyadtan bólint egyet. - Olyan furán viselkedsz. - mondom rosszállóan és tényleg megrémít a viselkedése. Eddig már rég tele beszélte volna a fejem. Most meg csak áll, szótlanul és nem csinál semmit.
Szomorúan kifújom a levegőt és irányt változtatok. Alig lépek párat mikor két kezet érzek a derekamon. Rögtön megfordulok, majd szembe találom magam, Zayn feketén csillogó szemeivel. Arcomra egy hatalmas mosoly kúszik, ahogy kedves arcát nézem amiből sugárzik a boldogság. Kezeit még mindig a derekamon tartja, ettől egy kicsit kényelmetlenül érzem magam, ugyanis nem akarom, hogy Liam meglásson így.
Amúgy ezt nem értem.  Lou az előbb azt mondta, hogy azért vigyáz most Ő Abbiere mivel a fiúk épp a színpadon próbálnak. De ha ez igaz akkor Zayn miért van itt én nem a színpadon? Vagy csak Liam nem akart találkozni velem és ezért bízta rá Lou-ra Abbset? Gőzöm sincs.
- Ugye nem akartál úgy elmenni, hogy nem köszönsz el Tőlem? - kérdezi tetetett sértődéssel a hangjában miközben felhúzza az orrát. Felnevet és megcsóválom a fejem.
- Nem akartam megzavarni a próbát. - húzom el a számat.
Zayn megforgassa a szemeit és még közelebb húz magához. Megszoktam már ezt a viselkedését, de még mindig nem érzem magam nyugodtnak. Elvagyok vele, de nem tudom az életemet elképzelni mellette. Szeretek Vele lenni, de nem érzem magam tökéletesen boldognak, hisz nem Őt szeretem. Akit én szeretek az mást szeret.
- Te engem soha nem zavarsz. Ha úgy lenne még a koncert közben is leugranék a színpadról csak, hogy neked örömet tudjak szerezni - néz mélyen a szemembe.
Tudom, hogy komolyan beszél, de valahogy nem tudom elhinni neki. Régen Liam is ugyan ilyen kedvesen beszélt velem, aztán pedig elhagyott és most már csak szóba sem akar állni velem. Jó lehet Zayn nem olyan, de aztán kitudja. Mi van akkor ha megint képbe jön Perrie? Aki a menyasszonya volt? Szerintem nem kérdés, hogy melyikünket választaná.
- Aranyos vagy - nyögöm ki végül és a tekintetem az ajkaira vándorol.
Zayn elmosolyodik miközben kezeivel a derekamat simogassa. Persze simogassa a fenekemet Abbie előtt. Hisz nyugodtan nézzen ingyen pornót. Szemeimmel próbálok Zaynek jelezni, hogy állítsa le magát ugyanis Abbs hatalmas szemekkel bámulja a jeleneteket. Zayn veszi az adást és kuncogva lenéz a szőke hajú törpére.
- Abbie csukd be a szemed vagy fordulj el, ugyanis nem neked való dolgok vannak most készülőben - utasítja Zayn mosolyogva a keresztlányomat aki apró kezeit rögtön a szemei elé teszi. - Sőt tudod mit. Inkább fordulj is el és csukd be a szemeidet is. - javítja ki magát, Abbie pedig rögtön teljesíti a kérését.
- Gonosz vagy - mondom rossz állóan, de többet nem tudok mondani ugyanis Zayn rögtön letámadja az ajkaimat.
Gondolkodás nélkül tekerem kezeimet a nyaka köré, miközben Ő minél közelebb húz magához.
Amikor csókolózunk, mindig arra számítok, hogy esetleg most jött el az ideje, hogy valami érezzek iránta. De eddig sajnos még nem volt ilyen szerencsém. Csak egyszerűen csókolózunk és szerintem mind kettőnk agyában egy másik személy van. Ez az állapot nagyon nem jó. Mondjuk jobb mintha hivatalosan járnánk.
- Vissza kell mennem próbálni - suttogja Zayn két csók között és próbál elhúzódni Tőlem, de valahogy nem akar neki összejönni. Végül én vetek véget a csókcsatának és húzódok el Tőle.
- Majd találkozunk - mosolyodok el és megfogom Abbie kezét, hogy végre tudjunk haza menni.
Zayn utoljára még hátulról megölel, majd mikor ez megtörténik vigyorogva rohan el az ellenkező irányba. Néha elgondolkodok rajta, hogy honnan van ennyi energiája miközben szinte naponta egy szabad perce sincs. Én totál ki lennék ennyi próbától, interjútól meg forgatásoktól.
Abbiet szokás szerint beültetem az autóba és mikor én is helyet foglalok a volán mögött és elindulok haza felé, próbálom beszéltetni Őt, de nem válaszol semmit. Csak sápadtan bámul ki az ablakon. Megrémít.
Örülök neki mikor leparkolok a lakás előtt és Abbsel együtt lépek be. Hatalmas csend fogad amiből azt  a következtetést vonom le, hogy Honor nincs otthon. Este van, és már megint nincs otthon. Legalább lehetne benne annyi, hogy felhív, hogy nem jön haza vagy valami. De neki nincs annyi esze, hogy szóljon.
- Eléggé hosszú napod lehetett, szóval megágyazok, hogy tudj lefeküdni - simogatom meg Abbie fejét és elindulok a hálószobám felé, Ő pedig rögtön követ és átvetkőzik a pizsijébe. Még csak nem is ellenkezik, hogy nem akar aludni. Ez különös. Soha nem szokott úgy lefeküdni, hogy én nem vagyok mellette.
Mikor az ággyal kész leszek félre állok, hogy Abbie tudjon bemászni, de helyette bőszen keresgél valamit a szobámba. - Mond csak Abbs, biztos minden rendben? - kérdezem ismét. - Ugye Tudod, hogy nekem minden elmondhatsz. - teszem még hozzá és leülök az ágyamra Ő pedig szomorúan bemászik az ágyba.
- Nézzünk valamilyen mesét - néz rám pislogva csillogó szemekkel.
- Oké - bólintok egyszerűen és felállok, hogy tudjam bekapcsolni a tévét. - És mit akarsz nézni? - húzom fel a szemöldökeimet miközben a DVD dobozokat nézegetem. Egy csomó mesét végig kellett már nézem Vele. Szóval már eléggé jártas vagyok az ilyen téren.
- Toy Storyt! - suttogja alig hallhatóan. Meglepetten hallom a kérését és kissé furán pislogok felé mikor kimászik az ágyból és a hátizsákjához siet és elkezd benne keresgélni. - Nincs meg! - pillant rám megrémülve egy kissé kipirult arccal.
- Mi nincs meg? - kérdezek vissza értetlenül, és kissé kényelmetlenül érzem magam, mert az a rajzfilm amit Ő akar nézni, nekem nincs meg. Tudom nagyon jól, hogy Liam kedvenc meséiről van szó. Remélem Abbsel is megszeretettet.
- Hát Woody! - válaszolja és átrohan a szobájába. Nem is tudtam, hogy van olyan babája. Vagy nincs is neki. Annyira furán és halkan beszél. Megcsóválom a fejem és utána megyek.
Lassan nyitok be a szobájába és rögtön meg is pillantom a szőnyegen ülve miközben patakokban folynak le a könnycseppek az arcáról. A szívem összeszorul és rögtön letelepszek mellé a szőnyegre.
- Miért sírsz Abbs? - kérdezem kedvesen és meg akarom ölelni.
- Nincs meeeeg. Én Toy Storyt akarooooooook - kezd el kiabálni és a sírása zokogásba megy át.
Akár mit mondhatok neki semmire nem reagál. Csak sír, hogy neki kell az a hülye baba meg a film. Az összes filmemet átnézem hátha megvan, de sehol nem találom. Végül Honort hívom fel.
- Honor. Mond, hogy megvan neked a Toy Story - szólok bele idegesen a telefonba.
Nem hiszem el, hogy ilyen kritikus helyzetben nincs itt velem. Abbie még soha nem sírt mikor velem volt. Pont ezért is érzem magam ennyire hülyén. Annyira rossz Őt sírni látni. Ráadásul nem is értem, hogy miért sír ennyire. Nem szokott Ő így viselkedni. Mindig mindenbe csendbe beletörődik. Akkor most miért nem törődik bele, hogy nincs olyan mesém.
- Toy Story? Miért pont az? Én azt a mesét nem szeretem - válaszolja egyszerűen.
- Ez azt jelenti, hogy nincs meg DVD-n? - kérdezem ingerülten.
- Hát ha valamit én nem szeretek akkor azt nem nézem DVD-n - mondja, de én nem várok tovább hanem megszakítom a vonalat.
Kissé idegesen megyek vissza az ebédlőbe ahol Abbiet hagytam. A kanapén ül a feje oldalra van döntve miközben arca könnyektől csillog. Mellé ülök és egy határozott mozdulattal az ölembe ültetem és egy puszit nyomok az arcára mikor észre veszem, hogy az egész teste tűz forró. Hoppá. Azért volt ma egész nap olyan kedv szegett mivel beteg lett.
Beteg lett! Forró a fejem ami azt jelenti, hogy lázas. És én vagyok itt vele. Ő beteg én pedig tapasztalatlan vagyok az ilyen téren. Gőzöm sincs, hogy mi a teendő. Késő éjjel van. Remek.
- Tűz forró a homlokod - suttogom szinte élettelen hangon és szinte már én is elsírom magam. Basszus most mit csináljak? Én az ilyenekhez nem értek. És mi van akkor ha komolyabb baja lesz mivel én nem tudtam rajta segíteni? - Abbie ugye jól vagy? - szorítom magamhoz.
- Toy Storyt akarok és a babámat - szipogja elhaló hangon. -Hol van Liam? - pillant rám.
Csodás. Liamet akarja. Most mégis mi a frászt csináljak. Igen, tudom, hogy mit kéne csinálnom. Fel kéne Őt hívnom. Ő lehet tudja, hogy mit kell akkor csinálni mikor valaki lázas.
- Nyugodj meg és pihenj szépen - teszem le a kanapéra majd vissza rohanok a hálószobámba és egy halom takaróval térek vissza amikkel végül betakarom Abbset.
Amikor ez meg történik ismét megpuszilom, és végül a telefonomért nyúlok. Remegő kezekkel keresem ki Liam számát majd teszem a készüléket a fülemhez. Nem hittem volna, hogy egyszer még nekem kell kérnem tőle valamit. De hát nekem Abbie a legfontosabb. Érte bármit képes lennék megcsinálni.
- Helló - szól bele a készülékbe Liam a maga mély hangjával amitől görcsbe rándul a gyomrom.
- Liam itt Skyler...bocsi, hogy ilyen későn zavarlak, de kéne a segítséged - nyöszörgöm elhaló hangon...